A Hősimádat Veszélyei Egy Aktivista Mozgalmon Belül

Tartalmi figyelmeztetés: nemi erőszak és rasszizmus említése, rendkívül sértő (rasszizmus, akadályozottság) megjegyzések a palesztin emberekre és a muszlim kultúrára nézve

Gary Yourofsky

Translation by Eszter Kalóczkai. See more Hungarian translations of intersectional vegan essays by visiting their blog, Tudatos Vegán. The original English version of this essay can be found by clicking here.

írta: Michele Kaplan

Voltál-e már olyan helyzetben, amikor a körülötted lévő emberek azt gondolták: inkább meg se szólaltál volna?

Mindez március 19-én kezdődött, amikor néhány ismerős vegán Gary Yourofsky Palesztina-ellenes kirohanásáról beszélt. Természetesen azok az állatjogi aktivisták, akik a szívükön viselik a palesztin emberek sorsát (beleértve magamat is), teljes megrökönyödéssel olvasták, hogy mit mondott Yourofsky.

gary on palestine

(Az Igazi Gary Yourofsky által írt Facebook-poszt fordítása:) Amíg az izraeli emberek épp most rombolják le a hús-, tej-és tojásipart – ami végül az állatok koncentrációs táborainak a végét fogja jelenteni – a palesztinok és az elmebeteg emberjogi szimpatizánsaik épp, hogy több tábort ÉPÍTENEK. Míg az izraeliek befogadják a homoszexuálisokat, addig a palesztinok kiközösítik, bántják és gyilkolják a meleg embereket, mert úgy gondolják, hogy a homoszexualitás bűn. Míg az izraeliek (kivéve az ultra-ultra ortodoxokat, akik Izrael népességének az 1-2%-a, és ugyanannyira őrültek, mint a palesztinok) egyenlő mozgásteret biztosítanak a nőknek a társadalmon belül, addig a palesztinok továbbra is elnyomják a nőket ugyanúgy, ahogy az arab államok teszik. Míg az izraeliek szeretnek együtt élni a palesztinokkal és MINDEN más néppel, addig a palesztinok legfőbb célja, hogy minden zsidót elpusztítsanak, az iskoláikban a zsidók GYŰLÖLETÉRE tanítják a gyerekeiket, és NEM HAJLANDÓAK békességben élni a zsidó néppel. A palesztinok maguk a PROBLÉMA. Ők a legelmebetegebb nép ezen a bolygón. Még a velük szimpatizáló arab államok (Egyiptom, Jordánia stb.) is VISSZAKÜLDIK azokat az elmebeteg őrülteket, ha azok megbújnak az ő országaikban. Úgyhogy ne legyél már egy másik agyatlan, vérző szívű liberális, aki VAKON támogatja a palesztinokat, mert épp az a “menő”. Továbbra, habár szimpatizálok az emberi jogi kérdésekkel (melegek jogai, nők jogai, stb.), többé NEM fogok az embereknek az egyenlő bánásmódjáért harcolni, amig azok az elnyomott emberek elnyomják az állatokat. Amíg az állatokat belevesszük a vitába, addig azt mondom: A POKOLBA minden elnyomott kétlábú lénnyel, aki nem veszi észre, hogy milyen elnyomást támogat aktívan, amikor leül enni, vagy új cipőt vesz. Az állatoknak a legrosszabb. A világ teheneihez, csirkéihez, pulykáihoz, sertéseihez és birkáihoz képest a palesztinok KIRÁLYOKKÉNT ÉS KIRÁLYNŐKKÉNT élnek. Úgyhogy a LEGSÜRGETŐBB kérdésre koncentrálj inkább: az állatok felszabadítására. És felejtsd el azokat a palesztin őrülteket. És amúgy a palesztinok nem élnek koncentrációs táborokban, akárhogy is definiálod azokat. Menj és nézd meg, milyen egy vágóhíd, ahol ezeket az ártatlan lényeket lefejezik, egyiket a másik után, vagy egy tejipari telepet, ahol a teheneket megerőszakolják, hogy ismételten teherbe essenek, aztán a melleiket naponta többször gépekre kötik, nézd meg, ahogy egy vágóhídi teherautó 1000 csirkével behajt az épületbe, ahol megölik őket… és aztán kérdezd meg magadtól: “Hogy sikerült annyira átverniük, hogy azt higyjem, hogy a palesztin embereket elnyomják és koncentrációs táborokban élnek?” Kérlek ébredj fel és koncentrálj az EGYETLEN kritikus és fontos ügyre. [a jelek szerint ezt a Facebook-posztot eltávolították a Yourofsky oldaláról.]

Ki is ez a Gary Yourofsky? Hallottam már a nevét itt is, ott is, különböző állatjogi csoportokban, de nem tudtam, hogy mit tett hozzá a mozgalomhoz. Elkezdtem rékeresni a nevére, és rájöttem, hogy ez a kirohanása (amiből csak úgy dől a kirekesztés és a privilégium), nem egyszeri alkalom volt (bár még ettől se lett volna kevésbé elfogadhatatlan).

Gary Yourofsky egy vitatott, szevedélyes személyiség, aki egyfelől az erőteljes beszédeiről híres, amelyek hatására rengeteg ember lett vegán, másfelől viszont hírhedtek a lesújtó megjegyzései, amelyek elidegenítettek rengeteg embert az állatjogi mozgalomtól.

Ilyen megjegyzései például a hírhedt interjú (teljes egészében itt olvasható angolul):

Minden, szőrmébe bugyolált nőnek át kellene élnie egy olyan durva nemi erőszakot, ami egész életükre megnyomorítja őket. 

Mint vegén, mint nő, és mint ember, teljesen sokkolt, hogy ezt mondja, és egészen felkavaró érzés volt (és egy kicsit kevésbé érzem magam most biztonságban), amikor egyes emberek az állatjogi mozgalomban kifogásokat találnak neki.

“Jaj, ez annyira régi idézet” mondják, mintha ettől meg nem történtté lehetne tenni. Vagy mintha azóta bocsánatot kért volna, és megváltozott volna, mert nem tette.

Nagyon elszomorított mindez, mert annyi időt és szeretetet áldoztam az ügyre, és most megkérdőjeleztem, hogy van-e a mozgalomban jövőm. Tudtam, hogy van ez a régivonalas, (és nem annyira interszekcionális) ága az állatjogi aktivizmusnak, és van az újabb vonulata (ami jellemzően sokkal inkább figyelembe veszi az interszekcionalitást), úgyhogy nem gondoltam, hogy mindenki támogatja azt a levelet, de amikor sokan az újabb hullámból kifogásokat találnak neki, még akkor is, ha ez csak néhány ember volt, azt rendkívül elkeserítő.

A következő reggel, aktivisták egy kis csoportja (egészen pontosan 3 ember) megjelentetett egy közleményt, hogy tudassa az egész közösséggel (és az internettel), hogy a vegán mozgalomban semmi helye a mások kirekesztésének és elnyomásának.

Egy nemi erőszakot túlélő nő azt mondta, hogy nagyon pozitív élmény volt elolvasni ezt a levelet. Másvalaki azt mondta, hogy “senki nem támogatott, amikor ugyanezt mondtam Yourofsky-ról, annyira örülök, hogy vannak más vegánok, akik így éreznek!” (és többen egyetértettek ezzel). Így egy pillanatra úgy érezhettük, hogy bármi is következik ezután, már megérte.

És akkor… beindult az ellentámadás.

“Miért bántjátok Gary-t?”

“Miért vagytok ennyire gonoszak?”

“Gary olyn sokat tesz az állatokért, miért csak ezt emelitek ki?”

“Szerintem több jót tesz, mint rosszat.”

“Ezt most komolyan gondoljátok? Ez most valami korai április elsejei vicc? Csak fel akarjátok hívni magatokra a figyelmet, vagy szimplán hülyék vagytok?”

“Ne ítélkezzetek.”

“Hibázott, és akkor mi van. Mindannyian hibázunk.”

“Ezt most kiemeltétek a szövegkörnyezetből, pedig kontextussal együtt kéne nézni.”

“Inkább támogatni kellene, mint hátbadöfni!”

“Valójában nem is nézi el a valódi nemi erőszakot, olvassatok csak utána.” (Mintha Yourofsky ezt mondta volna? Nem ezt mondta. És mintha csak beszélni a nemi erőszakról teljesen ártatlan lenne, és nem lennének következményei? Nem így van.)

Rendkívül zavarbaejtő volt az egész, és rendkívül fárasztó. Mi a fene folyik itt?

És akkor rájöttem. Lehet, hogy hősimádattal állunk szemben? Én is álltam már így hozzá emberekhez régebben…

Emlékszem, amikor még nekem is voltak példaképeim, ha valami rosszat hallottam róluk, én is elkezdtem őket védeni, hiszen az én példaképemről  volt szó, aki egy szimbólum, aki reményt ad. A lelkem egy darabja el akarta hinni, hogy létezik egy ilyen hős, egy ilyen példakép.

Mostanság annyira nincsenek már példaképeim, mkert ahhoz, hogy valaki a példaképem legyen, ahhoz magam fölé kell helyeznem az illetőt. Tisztelem sokak munkásságát, elismerem őket, de valójában mind ugyanazon a szinten vagyunk. Ember és ember.

És amúgy értem én: a vegánságért és az állatjogokért küzdeni a mélyen gyökerező társadalmi szokások ellen küzdeni. Hiszen hiába a nagyipari állattartás a leginkább felelős a klímaváltozásért, és hiába annyira szörnyűek az állatok életkörülményei, akkor is a vegánság, az állatjogok puszta ötlete az “extrém”. És amikor megismered az állatipar mögött rejtőző igazságot, akkor nem tudod azt többé elfelejteni. És amikor tudod, hogy mennyit szenvednek az állatok, hogyha nem figyelsz oda eléggé magadra (az önmagunk gyógyítása, a lelki békénk megőrzése nem mindig kap elég teret a mozgalomban: “az állatok gyilkolása nem áll meg, úgyhogy mi sem pihenünk!”), akkor az megterhelő lehet.

De ettől még elfogadható a kirekesztés a mozgalmon belül? Nem. Továbbá ne felejtsük el, hogy hacsak nem egy vegán családba születtél volt eg idő a te életedben is, amikor nem voltál vegán. Úgyhogy rendben van-e, hogy erőszakra uszítunk más emberek ellen (amilyen te is voltál egyszer), csak azért, mert nem tudták kinevelni magukat a beléjük nevelt társadalmi normákból olyan gyorsan, ahogy te? 

A közlemény, amit írtunk, nem arról szólt, hogy csak azért támadjuk Gary-t, hogy valaki támadhassunk. Arról szólt, hogy azt mondtuk: “attól még, hogy valaki vegán, továbbra sincs semmi joga kirekesztő módon viselkedni másokkal szemben, és ha így tesz, annak lesznek következményei – függetlenül attól, hogy mennyire imádott személyiség”.

Rendkívül veszélyes, különösen egy aktivista mozgalmon belül, ha valakit annyira nagyra becsülnek, hogy érinthetetlenné válik, és a tettei, megszólalásai csak hibátlanok lehetnek.

 

Ez az esszé eredetileg megjelent Rebelwheels’ Gondolatok április 21, 2015.

 

Editor’s Note:

Interested in learning more about the problems with hero worship in the Nonhuman Animal rights movement? Check out the work of Marti Kheel, co-founder of Feminist for Animal Rights. Some of her writings on this topic are hosted on the FAR website. Vegan Feminist Network has also written on this topic in regard to the celebration of male violence as vengeance. You can also read more about the problems with anti-Muslim rhetoric on the Academic Abolitionist Vegan. A number of Yourofsky’s essays on violence and rape are also available on Negotiation is Over; please be warned, they are very crude and offensive.

“Vajon Donald Watson Mit Tenne?” – Hogyan Erősíti ez a Kérdés a Szexizmust

WWDWD- (1)

Translation by Eszter Kalóczkai. See more Hungarian translations of intersectional vegan essays by visiting their blog, Tudatos Vegán. The original English version of this essay can be found by clicking here.
Black and white image of Donald Watson tending to some beanstalks in a garden.

Donald Watson. Image from The Vegan Society

írta: Dr. C. Michele Martindill

“Mit tenne Donald Watson?” – hogyan erősíti ez a kérdés a szexizmust és hogyan akadályozza az inkluzivitást a vegán abolicionista mozgalomban?

Micsoda szentségtörés! Hogyan mondhat bármelyik vegán bármi negatívumot arról a férfiról, aki kitalálta a “vegán” szót! Olvasd el a címet újból: nem Donald Watson a probléma, és nem is az állatok szenvedésének a felszámolásáért végzett munkája. Az a problémás, ahogyan a mai vegánok mindig Watson nevét és az ő veganizmus-deinícióját hívják segítségül, mint egy csodaszert, akárhányszor vita keletkezik a mozgalmon belül, ahelyett, hogy a kritikus és reflexív gondolkodás segítségével vizsgálnák, hogy miért botladozik a mozgalom.

Ha valaki megérdezi, hogy a vegán mozgalom miért áll szinte kizárólag nőkből, de a vezetői miért szinte kizárólag férfiak, akik patriarchális értékeket hangoztatnak, arra az a válasz, hogy azért, mert a veganizmus az állatok segítéséről szól. Ha felmerül a kérdés, hogy egy vegán csoport logójáról miért üvölt a korizmus, akkor az a megjegyzés lesz a válasz, hogy az állatokra kell koncentrálnunk, nem a korizmuson fennakadni, valamint, hogy az idős férfit és nőt ábrázoló karikatúra csak egy vicc. Ha valaki azt kérdezi, hogy színes bőrű emberek miért nem képviseltetik magukat a vegán mozgalomban, az lesz a válasz, hogy lehetnének vegánok, de egyszerűen nem akarnak azok lenni.

Minden esetben előkerül az emlékeztető, hogy a vegánság az állatokról szól, és persze idézik Donald Watsont és az ő veganizmus-definícióját, hogy véget vessenek a társalgásnak. Azok a vegánok, akik a veganizmust eszerint a nagyon szűk definíció szerint értelmezik, akár azt is kérdezhetnék: “Mit tenne Donald Watson?” (MTDW?) – a népszerű “Mit tenne Jézus?” mondás alapján. Minde esetben, amikor a mozgalom kirekeszti a nőket, az idősebb embereket, színes bőrű embereket, a szegényebb, vagy fogyatékossággal élő embereket: MTDW? Eközben a peremre szorult csoportok tagjai azon gondolkoznak, hogy hogyan tudja minden elnyomásnak és kihasználásnak véget vetni egy olyan fehér férfi, aki a fehér felsőbbrendűség, patriarchátus, gyarmatosító és birodalomépítő ideológiák korában élt?

A legtöbb vegán pontosan tudja, hogy Donald Watson 1944-ben  találta ki a “vegán” szót mind arra, hogy különválassza a korábbi vegetárianus életmódjától azt az új szemléletet, hogy az embereknek hogyan kellene a környezetükhöz viszonyulniuk, és, hogy a hozzá hasonló gondolkodásúakat összefogja egy egyesületbe – így született a Vegan Society (Vegán Egyesület). Sokan kívülről tudják Watson veganizmus-definícióját:

[…] egy olyan filozófia, ami – amennyire lehetséges – elkerüli az állatok mindennemű kihasználását, és az ellenük irányuló kegyetlenséget, történjen az étel, ruházkodás, vagy bármilyen egyéb célból; és ennek következtében állathasználat-mentes alternatívák használatát és fejlesztését segíti, hogy az mind az emberek, mind az állatok, mind a környezet javára váljon. Az étrend terén ez azt jelenti, hogy el kell hagyni minden olyan terméket, ami részben vagy egészben állítoktól származik.
The Vegan Society

Ez egy eléggé radikális álláspont volt 1944-ben, ahogy ma is az, úgyhogy Donald Watson biztosan radikális volt a maga idejében… ugye?

Egy jelenlegi vezető az abolicionista vegán mozgalomban vitatja, hogy Watson definíciója arra inspirálná a vegánokat, hogy dologozzanak a társadalmi igazságért az emberekért is, és nem-emberi állatokért is, de azt is hozzáteszi, hogy a radikális veganizmus évtizedek óta halott, mert most már csak a konzumerizmus, egy fogyasztói szemlélet maradt meg belőle. Ez a vezető egyéniség azt kérdezi, hogy hogy lehet, hogy a vegánokat jobban érdekli egy új állati termék-mentes csokoládészelet megjelenése, mint az, hogy a Vegan Society és más csoportok profitorientált vállalkozássá válik, miközben mindenkinél több adományt kap, amit aztán a magasan fizetett vezetői kapnak. Hogyan kebelezte be a veganizmust a kapitalizmus? Itt egy jobb kérdés: Vajon mennire lehet radikális Donald Watson és az ő veganizmus-koncepciója, amikor egy olyan társadalomból származik, amit átitat a fehér felsőbbrendűség, a patriarchátus, a gyarmatosítási politika és az imperializmus? Megjegyezzük, hogy ez a kérdés nem Watson személye ellen irányul, hanem azt hivatott megmutatni, hogy a rendszerszintű elnyomások hogyan befolyásolják a társadalmi aktivizmust, ezáltal az alaápítása körülményei sebezhetővé teszik a mozgalmat. Ez az esszé nem kívánja Donald Watson személyét támadni. 

A “radikális” egy társadalmilag konstruált fogalom, ami azt jelenti, hogy a “radikális” definíciója aszerint a történeti és helyi kontextus szerint változik, amelyben a szó előfordul. Donald Watson társadalmában, az 1944-es Angliában bizonyára radikálisnak számított, hogy nem eszik húst és semmilyen más állati eredetű terméket nem használ. De egyes vegánok nagy bánatára, 2015-ben nincs semmilyen kijelentés Donald Watsontól, amit a mi korunkban a többi társadalmi igazságon belüli kérdésre lehetne alkalmazni. Megkérdezhetjük, hogy MTDW? a szexizmussal, rasszizmussal, akadályozottság, osztály vagy kor alapján történő megkülönböztetéssel, de nincs végleges válasza azon vegánok számára, akik a perifériára szorult csoportok tagjait is bevonni az abolicionista vegán mozgalomba – és ezek az erőfeszítések felismerik, hogy az emberek nemi, etnikai, akadályozottségbeli, osztálybeli és korbeli identitásának a kereszteződését (interszekcióját) a különböző csoportokon belül.

Sose fogjuk tudni, mi volt Watson szándéka. Ahhoz, hogy ismerjük valaki szándékait, a gondolataiban kellene olvasnunk, úgyhogy csak a történelmi kontextusra támaszkodhatunk az elemzésünkhöz. Tudjuk, hogy Watson a társadalomban betöltött pozíciója segítségével tudta megalapítani a Vegan Society-t, egy olyan társadalomban, ami tisztelte a Watsonhoz hasonló fehér férfiak munkáját és ötleteit. Ugyanakkor korlátozottan tudta volna népszerűsíteni az elnyomott embercsoportok számára a társadalmi igazságosságot, mert a felszólítása, hogy vessenek véget az állatok mindennemű használatának már eleve annyira radikális volt. Számtalanszor kellett már ezt elmagyaráznia, és nem nehéz elképzelni, hogy az állatok használatából meggazdagodott cégek és politikusok részéről micsoda ellenállásba ütközött. Watson radikális volt, mert megkérdőjelezte azt a közismert hitet, hogy a nem emberi állatok csak tárgyak az emberek számára, és lehet őket használni étel, tudományos kísérletek, mezőgazdasági munka, öltözködés, közlekedés és szórakozás céljából. Összefoglalva, rengeteg a megválaszolatlan kérdés: hogyhogy a mai abolicionista vegán mozgalom legfőképpen fehér, még mindig a patriarchátus értékei szerint működik, és vajmi kevéssé próbál befogadó lenni.

tiled image of blue male stick figures with one solitary pink female stick figure in the middle

Nemrég egy internetes vita rámutatott, hogy mennyire nehéz Watsonra támaszkodni, hogy ő döntse el, hogy hogyan lehet befogadóbb a vegán mozgalom. Amikor egy csoport tagjait kérdőre vonták a mozgalmon belüli szexizmussal kapcsolatban, akkor egy férfi azzal válaszolt, hogy a strukturális szexizmus mindig is létezett, úgyhogy nem kellene miatta aggódni. Ez a hozzászóló attól tartott, hogy valaki szerint Donald Watson nem volt radikális, hanem a fehér felsőbbrendű társadalom egy terméke. Inkább védett meg egy vélt sértéstől egy fehér férfit, mint, hogy komolyan vegye a mozgalmon belüli szexizmust. Egy másik férfi hozzászóló kijelentette, hogy rengeteg nő vett részt a mozgalomban, és annak vezetőségében, és nekiállt a számoljunk vaginákat (1) játéknak, felsorolva az összes híres női vegánt. Arra is kitért, hogy Watson felesége is részt vett a “vegán” szó feltalálásában, minden bizonnyal a konyhaasztalnál. Mások azt felelték, hogy az Egyesült Államokon kívüli országokban rengeteg női vezetp van a vegán mozgalomban, akik nem “férféiként gondolkoznak”, ezzel azt bizonygatva, hogy a szexizmus csak egyes földrajzo területeken érvényesül, és nem létezik például az Egyesült Királyságban Új-Zélandon vagy Ausztráliában. Mindezek a válaszok semmibe veszik a lényeges mondanivalót: nem számít, hány női vezető vagy szervező van a vegán mozgalomban addig, amíg egy olyan társadalomban élünk, amiben a fehér férfiak ideológiái, társadalmi struktúrái és mozgalmi stratégiái érvényesülnek. 

Amikor az abolicionista vegán mozgalomnak leginkább foglalkoznia kéne a befogadással/inkluzivitással, a tagadás és védekező pózolás mocskába ragad. Amíg a férfiak gyorsan rávágják, hogy #nemmindenférfi (#notallmen – McKinney, 2014), ha bárki felhozza a szexizmus problémáját, mintha csak egyes rosszindulatú egyének hibája lenne a szexzmus, azonban annak a rendszerszintű lebontását továbbra is elfojtják. A vállalati szemlélet és a kapitalizmus él is virul az úgynevezett vegán társaságokban és egyesületekben, mert nem ismerjük el, hogy az abolicionista vegán mozgalom gyökerei a férfiak által irányított fehér felsőőbbrendű társadalomból nőttek ki.

Semelyikőnk sem szállhat szembe ezekkel a társadalmi struktúrákkal, csak a puszta létezésük elleni küzdelem által. A nőket nem fojtja le egészen a patriarchális társadalmi rend, de mindenképp tudatosítaniuk kell magukban, hogy hogyan működik ez a berendezkedés, és milyen hatással van minden nőre, hogy aztán aktívan lebonthassák ezeket, és a helyükre egyenlőségen, együttérzésen és békességen alapuló struktúrák kerüljenek.

De mi lesz a férfiakkal?Thought bubble that reads: "...Not All Men"

Az abolicionista vegán mozgalomban azt mondani a nőknek, hogy ne panaszkodjanak a szexizmus miatt nem más, mint a férfiak hatalmi pozícióját védeni. Felsorolni, hogy hány meg hány női vezető van a mozgalmon belül, és, hogy a mozgalom tagjainak a tübbsége nő nem más, mint figyelemelterelés arról, hogy a férfiak hogyan tartják meg a helyzetüket és a privilégiumukat. Azt mondani a nőknek, hogy foglalkozzanak inkább az állatokkal és ne rontsák a mozgalom hírnevét egy másik módszer arra, hogy a férfiak hatalmi helyzetét állandósítsák. A férfiak akár azt is mondhatnák, hogy nem akarnak a nemek közötti egyenlőtlenségekről beszélni, és inkább megmondanák a nőknek, hogy hogyan szolgálhatnák legjobban a férfiak érdekeit. A férfiak folyamatosan félbeszakítják a nőket, mind az interneten, mind személyesen, és kérdésekkel bombázzák őket, olyan kérdésekkel, amelyek mikroaggressziónak számítanak (Khan, 2015).

Példák a mikroaggresszív kérdésekre:

  • Hogyan mondhatod, hogy a szexizmus probléma a mozgalomban, ha Donald Watson munkájába is besegített a felesége? (megjegyzés: mindig Donald Watson munkásságáról van szó, nem a feleségééről)
  • Hogyan mondhatod, hogy a szexizmus probléma a mozgalomban, ha az 1980as években rengeteg nő szervezett állatmentő akciókat, és ez a mai napig így történik?
  • Hogyan mondhatod, hogy a szexizmus probléma a mozgalomban, amikor elsősorban a vegűnság terjesztésével kellene foglalkoznunk, főként mivel a vegánság a szexizmus végét fogja jelenteni?
  • Hogyan mondhatod, hogy a szexizmus probléma a mozgalomban, amikor te magad vagy szexista? Azt se tudod, mit jelent a szexizmus. Én tudom, mit jelent, te a közelében sem jársz. Szexista dolog engem szexistának hívni.

ÉS MÉGVALAMI:

A férfiaknak az elnyomott társadalmi csoportok helyzetébe kellene képzelniük magukat, és átgondolni, hogy vajon hogyan hangozhat, ha egy fehér férfi egy másik fehér férfit – Donald Watsont – idéz, amikor a vegánságot definiálja. Hallanunk kellene mozgalmon belüli nők hangját, de ne csak nőket idézz nőknek – lépj oldalra és hagyd, hogy a nők magukért beszéljenek. Ez a radikális. 


Idézetek:

Khan, A. (2015, January 18). 6 Ways to Respond to Sexist Microaggressions in Everyday Conversations. Retrieved from Everyday Feminism:http://everydayfeminism.com/2015/01/responses-to-sexist-microaggressions/

McKinney, K. (2014, May 15). Here’s why women have turned the “not all men” objection into a meme. Retrieved from Vox: http://www.vox.com/2014/5/15/5720332/heres-why-women-have-turned-the-not-all-men-objection-into-a-meme

Megjegyzések

1. Ezt inkább szólásnak szánta a szerző, és nem azt akarja mondani, hogy minden nőnek vaginája van. A mozgalmon belüli fehér férfiak még mindig nem ismerik el a transz vagy egyéb gendereket, nemi identitásokat, még mindig binárisan képzelik el a világot. Ha netánkettőnél több gendert ismernek el, akkor is csak a vaginákat akarják számolni a mozgalmon belül.

 

Dr. Martindill earned her Ph.D. in sociology from the University of Missouri and taught there in the Sociology Department, the Peace Studies Program and the Women’s and Gender Studies Department. Her areas of emphasis include political sociology, organizations and work, and social inequalities. Dr. Martindill’s dissertation focuses on the no-kill shelter social movement and is based on ethnographical research conducted during several years of working in an animal shelter. She is vegan, a feminist and is currently interested in the stories women tell through their needlework, including crochet, counted cross stitch and quilting. It is important to note that Dr. Martindill consistently uses her academic title in order to inspire women and members of other marginalized groups to pursue their dreams no matter what challenges those dreams may entail, and certainly one of her goals is to see more women in academia.

Kedves Újdonsült Vegán

Translation by Eszter Kalóczkai. See more Hungarian translations of intersectional vegan essays by visiting their blog, Tudatos Vegán. The original English version of this essay can be found by clicking here.

Tartalmi figyelmeztetés: szóba kerül a szexizmus és a nemi erőszak

kép leírása: két félmeztelen, fehér, vékony, cisznemű nő, a testükre szaggatott vonalak vannak felfestve, és a testrészeik húsipari nevei, egyikük kezében tábla: “minden állatnak ugyanolyan részei vannak”
[kép leírása: két félmeztelen, fehér, vékony, cisznemű nő, a testükre szaggatott vonalak vannak felfestve, és a testrészeik húsipari nevei, egyikük kezében tábla: “minden állatnak ugyanolyan részei vannak”]

Kedves újdonsült vegán!

Kapaszkodj, mert kicsit döcögős lesz az utad. Amikor vegánná válsz, az először nagyon stresszes és sokkoló élmény lehet. Megtanulod, hogy mit egyél, mit vegyél, hogyan bánj a barátaiddal és a családtagjaiddal, és, hogy hogyan kezeld az intenzív haragot és szomorúságot, amit akkor érzel, amikor tudatosul benned a más állatok szenvedése. Ezek közül egyik sem lesz könnyű, de kérlek, ne add fel, mert minél tovább kitartasz, annál könnyebb lesz. Megígérem, hogy mindez teljesen normálissá fog válni, méghozzá hamarabb, mint gondolnád.

Valószínűleg meg fogod keresni a vegán közösséget, hogy segítsenek a váltásban, és rengeteg jóbarátot fogsz köztük találni, és rengeteget fogsz tőlük tanulni. Megnyugtat majd, hogy nem vagy egyedül, és, hogy vannak mások is, akik annyira szenvedélyesen meg szeretnék változtatni a világot, mint te.

Idővel viszont belátod majd, hogy vegánnak lenni egy dolog, de vegánnak lenni és nőként azonosítani magadat (1) teljesen más tészta. Ha épp párkapcsolatban élsz, lehet, hogy a párod ellenségesen fog reagálni a vegánná válásodra. Főként akkor, ha a társad férfiként azonosítja magát, a vegánságod kihívást jelent a férfiúi tekintélyére nézve. Lehet, hogy kijelenti, hogy sose tudnád őt megváltoztatni (akkor, is ha sose mondtál ilyet). Esetleg ragaszkodik hozzá, hogy főzz neki nem vegán ételeket, vagy menj vele nem vegán éttermekbe enni. Mivel nőként azonosítod magad, úgy érezheted, hogy nyomás nehezedik rád, hogy engedelmeskedj. A nőket kiskoruktól kezdve arra nevelik, hogy a férfiak érdekeit nézzék elsősorban. Ez nem jó, de így van – ne érezd magad rosszul, ha belemész.

Woman looking outraged as her male partner scoffs down a burger[kép leírása: egy fehér, szemüveges kopaszodó férfi egy hamburgerbe harap, mellette egy fehér vörös nő dühös arccal szóra nyitja a száját]

Ha nőként azonosítod magad, ne csodálkozz, ha a magukat férfiként azonosító barátaidban is ellenérzéseket vált ki a vegánságod. Például egy jószándékú Facebook-poszt, amiben emlékezteted az olvasóidat, hogy a nem emberi állatoknak is számít az életük, könnyen olyan reakciókat válthat ki a férfiakból, miszerint a.) túl érzelgős vagy, b.) túl nagypofájú vagy, c.)“meg vagy őrülve”. Az érzelmességet, a véleményednek hangot adást és a szellemi betegségeket mind a nőkkel azonosították a történelem során. A nőket könnyű semmibe venni ha túl nőiesek, vagy nem eléggé nőiesek. Évszázadokon át “hisztérikusnak” skatulyázták be a nőket, és intézetekbe zártak minket, hogy elhallgattassanak. Sokszor nem tudod, hogy viselkedj: ne legyél túl nyápic, de ugyanakkor azért figyelj a hangnemedre és ne legyél túl agresszív. Látni fogod, hogy lehetetlen nekik eleget tenni, úgyhogy inkább csak tedd, amit teszel, és ne törődj velük.

De a vegán nőként nem biztos, hogy itt véget érnek a nehézségeid. Ha úgy döntesz, hogy nem elég egyszerűen vegánnak lenned, és szeretnél aktivistaként is tenni az állatokért, valószínűleg még több férfiak által elkövetett agresszióval fogsz szembesülni. Mivel a vegán aktivisták többsége nő, ezért azt gondolhatod, hogy biztonságos hely neked. Sok szempontból persze az is, rengeteg női szolidaritással is találkozhatsz. Ugyanakkor a vegán mozgalom nagyon is a férfiak irányítása alatt áll. A férfiak vezetik a vegán aktivizmust – ők írják az elméletet, és ők döntik el, hogy milyen stratégia az elfogadható. Ők foglalják el a legtöbb helyet, és az ő hangjuk a leghangosabb.

Male-identified vegan leader gives talk with microphone

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy sok nyomás fog rád nehezedni, hogy vagy csöndben, a színfalak mögött asszisztálj ezeknek a férfiaknak, vagy arra bátorítanak, hogy levetkőzz az egyes kampányok érdekében. Lehet, hogy nem kifejezetten a férfiak bíztatnak rá, hogy levetkőzz (a nők is sokszor részesek ebben), hanem a mozgalom patriarchális normái olyan környezetet teremtettek, ahol a nőktől elvárják, hogy szexuális tárgyak legyenek a “az állatok érdekében”. Talán elkezdesz arra gondolni, hogy mennyire “felszabadító”, hogy a jó ügy érdekében meztelen leszel. Ha ez jár az eszedben, akkor állj meg egy pillanatra, és gondold át! Jusson eszedbe, hogy csak vékony, fehér, cisznemű nőknek van megengedve, hogy az állatokért “felszabadítsák” magukat, és hogy a férfiakat szexuálisan felizgatni nem ugyanaz, mint izgatottá tenni őket a veganizmus ügyéért.Tapasztalaton alapuló kutatások tisztán mutatják, hogy a nők elnyomásának az alkalmazása nem állítja a befogadókat szembe az állatok elnyomásával.

Sajnos sokszor találkozhatsz nők felé irányuló szexuális zaklatással és erőszakkal a mozgalmon belül. Nem akarlak megijeszteni, de ez így van, és ezért előre figyelmeztetlek. Nem sokszor beszélnek erről, de valójában eléggé elterjedt. Ha nő vagy, ne hagyd, hogy ez elriasszon, csak arra emlékezz, hogy a nem emberi állatok társadalmi igazságáért küzdeni nem ugyanaz, mint mindenkinek a társadalmi igazságáért küzdeni. Tulajdonképpen azok a férfiak, akik hirdetik, hogy érdeklik őket a nők, színes bőrű emberek és más hátrányosabb embercsoportok jogai, nos, ezek a férfiak ugyanolyan veszélyesek, mint azok, akik nem is tettetik, hogy mindez érdekli őket. Ha te férfiként azonosítod magad, felszólítalak, hogy állj ki a nőkért, és tedd a vegán helyeket biztonságosabbá.

Úgy tűnik, a világ megváltoztatása bizony férfimunka. Ha nőként azonosítod magad, akkor valószínűleg ellenállásba fogsz ütközni, ha másként akarsz részt venni az eseményekben, mint a kávéfőzés, vagy a levetkőzés. De ennek nem kell így lennie. Ne hagyd el magad, maradj erős, hallasd a hangod, és követeld meg a tisztelelet. Ragaszkodj hozzá, hogy a vegánság pozitív, megerősítő élmény legyen. Ne hagyd, hogy egyeseknek az elnyomó mentalitása megakadályozzon a fontos munkában, amit elkezdtél. És ti, férfiak – mutassatok szolidaritást a nők iránt. Jól jön a segttségetek.

U.i. Ha színes bőrű nő vagy, akkor még tovább kihívásokkal kell szembenézned. Fehér nőként nem ismerem ezeknek a kihívásoknak a kiterjedését, de anni biztos, hogy a vegán mozgalom elég gonosz “színvak” hely tud lenni néha- Mindenképpen nézz rá a Sistah Vegan Project oldalára.

Corey Lee Wrenn, M.S., A.B.D. Ph.D. 

 

Lábjegyzetek

1. Ez a cikk a női élményről szól, beleértve a transz, interszex és genderqueer nőket is. Meg kell jegyeznünk viszont, hogy a transz, interszex vagy genderqueer vegánok további kihívásokkal találhatják magukat szemben a vegán mozgalmon belül.

 

Corey Lee WrennMs. Wrenn is the founder of Vegan Feminist Network and also operates The Academic Abolitionist Vegan. She is an instructor of Sociology and graduate student at Colorado State University, council member with the Animals & Society Section of the American Sociological Association, and an advisory board member with the International Network for Social Studies on Vegetarianism and Veganism with the University of Vienna. In 2015, she was awarded Exemplary Diversity Scholar by the University of Michigan’s National Center for Institutional Diversity.