Veganismo y Políticas de Género

Posted on August 31, 2015 by Vegan Feminist Network

Translation by Mariángel Villalobos. You can follow her on Twitter @mvillabe. The original English version of this essay can be found by clicking here.

Por Corey Lee Wrenn

Un lector, Alexander Lawrie me envió esta historia y pensé que sería un ejemplo excelente de la supremacía masculina y la vigilancia de género como una barrera en contra del avance de los intereses de las mujeres y otros animales. Un periódico Escocés reportó que los empleados de un restaurante se burlaron de una mujer la cual solicitó que un artículo del menú se hiciera vegano. Su recibo leía: “Vegan Vegan Vegan Pussy”. El restaurante añadió sal a la herida cuando se burlaron de la mujer en su página de Facebook.

¡Pero no termina ahí! El periódico que cubría la historia encontró la página de Facebook de la mujer e imprimió su foto de perfil junto con su nombre completo y lugar de empleo. El acoso adicional que siguió fue lo suficientemente severo para que el periódico moderara los comentarios y eliminara su foto.

Todo el incidente apesta a misoginia. Si la víctima hubiese sido hombre, esperaría que la reacción hubiese sido similar, aunque probablemente con la adición de la homofobia. Bajo el patriarcado, el dominio sobre otros y del consumo de la carne es altamente masculinizado. El veganismo ha sido feminizado no solo porque es más común que los veganos sean mujeres, sino también porque el veganismo representa los intereses de quienes son subyugados a la opresión masculina. El veganismo lucha contra el patriarcado.

No deberíamos de estar sorprendidos de que una compañía que saca provecho de la explotación de los Animales No Humanos use un insulto especista y sexista para desestimar a la mujer, ni deberíamos estar sorprendidos de que los medios de comunicación (que por lo general existen para proteger y reproducir los intereses de la élite) solo hagan las cosas peores. ¿Pero por qué la mesera actuó de esta manera?

En “Female Chauvinist Pigs: Women in the Rise of Raunch Culture” (Disculpen el título especista), Ariel Levy explica que la popularidad del “post-feminismo” en realidad representa una co-optación de una ideología céntrica en la mujer anti-opresión patriarcal. Las mujeres son puestas a competir entre ellas al rivalizar por la aprobación del hombre. En un mundo donde la masculinidad es igualada con prestigio y poder, es común que las mujeres abandonen su feminidad y recurran a la masculinidad. Denis Kandiyoti (1998) le llama a esto negociación patriarcal. Para hacer frente a un mundo que es hostil hacia todo lo femenino, la mesera estaba cuidando sus intereses al apoyar los valores masculinos y al condenar la cena vegana.

Por supuesto, esto significa que los hombres mismos están bajo una enorme presión de conformarse a estos valores masculinos. Este comercial para el “Carnivore Club” (Club Carnívoro) busca reafirmar el control masculino, la inteligencia masculina, y la superioridad masculina de cara a los valores femeninos invasores.

Este comercial juega con muchos estereotipos del veganismo: Es para mujeres; es castrante, sin sabor, y fastidiosamente saludable. El unirse al Club Carnívoro promete a los hombres proteger su dominio, su control sobre la naturaleza y hasta su virilidad (aunque consumir productos de Animales no Humanos es vinculado a una letanía de enfermedades que amenazan a la vida, incluyendo problemas cardiovasculares y diabetes, que son unas de las causas principales de la disfunción eréctil).

Formular este producto como un “club” es intencional. Los anunciantes esperan usar la masculinidad como un espacio exclusivo para miembros, que están al día. Como los CEOs de Fortune 500, los cuerpos legislativos, los ejecutivos de los medios de comunicación, y otros espacios exclusivos de chicos y su privilegio masculino, el “Carnivore Club” invita a los hombres a que se unan al rango de la élite masculina en su dominio sobre los vulnerables. Verdaderamente, uno no puede siquiera tener acceso a su sitio web sin iniciar sesión como un miembro. Nota también el cuento de la “esposa boba y despistada” tan común utilizado en comerciales, programas y filmes. Las mujeres son demasiado incompetentes para darse cuenta de lo que hacen sus compañeros masculinos de mentalidad superior.

Esto es una masculinidad tóxica. No solo los hombres son motivados a dar rienda suelta a comportamientos nutricionales que les causa enfermedad y muerte, pero las mujeres son también motivadas a que rechacen el veganismo al planear su supervivencia en un patriarcado anti-feminista. Y no nos olvidemos, los más grandes perdedores son los Animales No Humanos cuya opresión es vista como natural y sus defensores son burlados, acosados y silenciados.

Ms. Wrenn is the founder of Vegan Feminist Network and also operates The Academic Abolitionist Vegan. She is a Lecturer of Sociology with Monmouth University, a part-time Instructor of Sociology and Ph.D. candidate with Colorado State University, council member with the Animals & Society Section of the American Sociological Association, and an advisory board member with the International Network for Social Studies on Vegetarianism and Veganism with the University of Vienna. In 2015, she was awarded Exemplary Diversity Scholar by the University of Michigan’s National Center for Institutional Diversity. She is the author of A Rational Approach to Animal Rights: Extensions in Abolitionist Theory (2015, Palgrave Macmillan).

Vegans Must Watch Pornography

Posted on August 30, 2015 by Vegan Feminist Network

Content Warning/Not Safe for Work: Some description of violent pornography.

I finally had the opportunity (and courage) to watch the new documentary, Hot Girls Wanted. It is about the exploitation of teen girls in America in an industry that is known as “amateur porn” (a form of legal prostitution and sex trafficking). The film follows the short careers of some of these girls (I call them girls consciously because they are just barely out of childhood and it is this immaturity that is specifically exploited), documenting their experiences through their own words. Though the liberal position on pornography is that it is a “live and let live,” “freely chosen,” form of “employment,” the film really forces us to question how we can apply these neutralizing descriptions to what is essentially the highly violent, degrading, poorly paid, and high-risk exploitation of teenagers.

It is a form of employment that hurts, lacks protection, and is devoid of security or benefits. The average career is only a few months, and girls have to pay to play. After paying rent to their pimp (or “agent”) and purchasing lingerie, hair and nails, STD testing, Plan-B emergency contraceptives, trips to the emergency room, etc., there is almost nothing left. What this means is that earning a living in this “industry” is impossible for most (girls and women that is, as men profit considerably). As the girls become “spent” in the industry and the returns dry up, they must resort to increasingly dangerous sex acts to remain in the game.

While the idea of true consent existing in this industry is always suspect, sometimes the girls who “choose” to do particular scenes change their minds once the abuse begins, but they are either too pressured or frightened to say “no.” The power differential between impoverished teenage girls and older male business owners and bosses, while already significant, is amplified considerably when sex, cameras, and contracts are involved.

The film does not contain as much disturbing imagery as does The Price of Pleasure, but it did share a number of scenes “starring” (a euphemism) some of the girls in the documentary, which, for all intents and purposes, appear to depict violent rape and assault. New to me, there is an increasingly popular theme in pornography known as “facial abuse.” In this genre, a teenager’s mouth is penetrated so violently while her head is beaten and yanked about that she will cry and throw up. Sometimes she is forced to eat the vomit on her hands and knees. All the while she is demeaned with misogynistic insults.

There are hundreds of films like this. One such scene included in the film featured a college student who introduced herself as a student majoring in feminist studies so that the male audience could masturbate to the fantasy of raping a woman back into her place and brutalizing her as punishment for advocating for liberation and peace. In addition to being gagged with a forced blow job, she is choked and slammed–screaming–into the floor.

The skyrocketing level of violence in pornography is no accident. As in many “free market” capitalist enterprises, there is a no holds barred race to the bottom, and the vulnerable pay the price.

The parallels between the treatment of vulnerable women in our society and the treatment of other animals cannot be denied. One of the girls in the documentary even points this out herself, explaining that she and others in the industry are treated like “meat.” This is why vegans must “watch” pornography. We must keep an eye on its influence, its role in society, and its ability to shape human attitudes and behaviors.

In a world where we excuse this type of behavior against women as “normal” and even “natural,” in a world where approximately 80% of men tune into pornography such as that described here on a regular basis, we cannot expect anyone to take seriously the violence against Nonhuman Animals for pleasurable consumption. Veganism can never succeed in a pornified world. Pornography must be on our radar because pornography is the script of oppression. Any vegan worth their weight in salt must take issue with the status of women. At the root of it all is the neoliberal infiltration of society, the capitalist bottom-line. It is a structure that puts all vulnerable, feminized bodies in peril.

Dr. Wrenn is Lecturer of Sociology. She received her Ph.D. in Sociology with Colorado State University in 2016. She received her M.S. in Sociology in 2008 and her B.A. in Political Science in 2005, both from Virginia Tech. She was awarded Exemplary Diversity Scholar, 2016 by the University of Michigan’s National Center for Institutional Diversity. She served as council member with the American Sociological Association’s Animals & Society section (2013-2016) and was elected Chair in 2018. She serves as Book Review Editor to Society & Animals and has contributed to the Human-Animal Studies Images and Cinema blogs for the Animals and Society Institute. She has been published in several peer-reviewed academic journals including the Journal of Gender Studies, Feminist Media Studies, Disability & Society, Food, Culture & Society, and Society & Animals. In July 2013, she founded the Vegan Feminist Network, an academic-activist project engaging intersectional social justice praxis. She is the author of A Rational Approach to Animal Rights: Extensions in Abolitionist Theory (Palgrave MacMillan 2016).

Receive research updates straight to your inbox by subscribing to my newsletter.

Conseils pour Alliés Masculins

Posted on August 29, 2015 by Vegan Feminist Network

Translation by Christophe Hendrickx. See more French translations of critical vegan essays by grassroots activists by visiting his blog, La Pilule Rouge. The original English version of this essay can be found by clicking here.

Il ne fait aucun doute, le mouvement pour les droits des animaux non-humains a été compromis par le sexisme et manipulé par le patriarcat. Ce n’est dorénavant plus juste PETA qui mène la danse : c’est un nombre incalculable d’autres organisations (comme Fish Love), de compagnies (comme LUSH), et de pornographes (comme Vegan Pinup). Qui plus est, cela s’est propagé aux interactions individuelles comme le montre la normalité croissante d’activistes masculins tentant de contrôler, manipuler, menacer, ou harceler les militantes féminines.

Beaucoup de féministes insistent sur le fait que les hommes ne peuvent pas être des féministes (et l’Organisation Nationale des Hommes contre le Sexisme est d’accord). Être féministe, c’est être une femme auto-identifiée se battant pour l’égalité féminine. Être une féministe demande une expérience directe de l’oppression de genre, car c’est cette expérience unique en tant que membre du groupe visé qui informera l’activisme. Les hommes qui s’offusquent de cette définition et qui demandent à être inclus ne font que mettre en évidence l’ubiquité du privilège masculin. Lorsque les hommes réaffirment ce droit, ils démontrent leur besoin d’être aux commandes et ils démontrent le patriarcat. Bien que les hommes ne pourront jamais entièrement se soustraire eux-mêmes des privilèges de leur genre, les hommes peuvent tout à fait être des alliés.

Et nous avons grandement besoin d’alliés dans le mouvement des droits des animaux non-humains. Ce qui est peut-être le plus à blâmer pour le sexisme et la misogynie rampante dans notre mouvement (au-delà de la nature oppressante du patriarcat) est la complaisance. Il est temps de déplacer la responsabilité sur les membres masculins de notre communauté.

Ne Soyez Jamais Complaisants

Si vous êtes témoin d’une femme se faisant brimée, harcelée ou intimidée… exprimez-vous. Si vous restez silencieux, si vous « restez neutre », ou si vous prenez la défense de l’agresseur (ce que j’identifie comme « mentalité de la bande de mecs »), vous êtes tout aussi coupable de sexisme et d’oppression que l’agresseur.

Demandez une Représentation Égale

Si vous participez à un projet qui est principalement mené par des hommes (ce qui est suspect considérant que notre mouvement est composé à 80% de femmes), demandez à savoir où sont les femmes et refusez de participer avant qu’elles soient incluses. Ce problème est également présent dans le mouvement athée/sceptique, et les féministes et leurs alliés ont très bien réussi à faire pression sur les organisateurs d’évènements pour améliorer les proportions de genre.

N’utilisez Jamais la Carte du “Sexisme Inversé”

Les femmes, qui sont un groupe oppressé vivant sous un patriarcat qui privilégie les hommes, ne peuvent pas, de par la nature même de leur statut social, exercer de sexisme envers les hommes. Dire d’une femme qu’elle est sexiste (ou, pire, « misandre ») vise à rediriger l’attention du problème des hommes, un groupe privilégié qui n’est jamais remis en question, vers les femmes. C’est une tactique visant à détourner l’attention de l’oppresseur vers l’oppressée. C’est une tactique visant à réduire au silence.

Ne Mansplainez (Mecspliquez) Pas.

Le fait est que, malgré la sagesse infinie et la formation approfondie que pourraient avoir certains hommes, les hommes ne connaissent malgré tout pas mieux les problèmes des femmes que les femmes elles-mêmes. Le mansplainingsemble avoir frappé notre communauté. Beaucoup d’hommes insistent pour tout expliquer aux femmes, du féminisme au viol, avec l’intention de dominer la conversation ou de remporter le débat. Les expériences personnelles des femmes sont complètement écartées et dévalorisées, quand bien-même ces femmes ont les qualifications irréfutables les appuyant. Le mansplaining n’aide pas, c’est oppressif et irrespectueux.

N’Harcelez pas les Femmes

Bien que cela puisse paraître évident, le harcèlement dans notre mouvement est un véritable problème. A travers des interviews réalisées avec des militantes, Emily Gaarder, dans son ouvrage de 2011 Women and the Animal Rights Movement, a constaté que le problème était plutôt répandu. J’ai moi-même été victimisée par plusieurs hommes vegans qui m’ont harcelée au point de devoir presque appeler la police.

Écoutez

La majorité des hommes ne savent pas ce qu’est être une femme, n’ayant jamais fait l’expérience d’en être une. Tout comme les personnes de couleur blanche ne peuvent jamais totalement comprendre ce qu’est être une personne de couleur, unhomme cis ne peut jamais totalement comprendre ce qu’est être une femme. On considère généralement comme condescendant et peu utile qu’une personne blanche prétende avoir toutes les réponses sur les difficultés que rencontrent les personnes de couleur. Je soutiens que la même chose s’applique aux hommes qui pensent pouvoir comprendre ce qu’est l’expérience féminine et qui se sentent également dans leur droit de privilégié de définir ou de valider le sexisme. Au lieu d’insister, « Ce n’est pas sexiste » ou « Tu exagères », essayez d’écouter. Tentez de comprendre d’où viennent les femmes, les problèmes auxquels elles doivent faire face, et les solutions qu’elles recherchent. De même, rappelez-vous de leur faire de la place. N’essayez pas de dominer la discussion et donnez de l’espace aux femmes pour qu’elles participent sans être noyées par votre voix.

Ne Gaslightez pas

Le Gaslighting est un outil efficace de contrôle masculin, se manifestant généralement dans des cas de violence conjugale ou de violence psychologique. Le Gaslighting est une tactique visant à faire douter une femme sur sa réalité et ses expériences. Si une femme déclare avoir fait l’objet de sexisme, et que vous lui dites qu’elle en fait toute une affaire pour rien ou qu’elle « exagère », c’est du Gaslighting. Faire en sorte qu’une femme se sente « folle » ou qu’elle apparaisse comme tel aux yeux des autres est un moyen de l’affaiblir et de la contrôler.

Surveillez Votre Langage

Il y a des centaines de termes féminins péjoratifs (et seulement quelques masculins) qui utilisent l’identité féminine comme une insulte. Ils visent à affaiblir. Par exemple, l’association « Defending Pitbulls against Peta » appelle la présidente de PETA Ingrid Newkirk une « vilaine sorcière » et Nathan Winograd insinue qu’elle est une malade mentale. Ces deux exemples ne sont que la continuité d’une longue histoire de femmes ayant été ostracisées, institutionnalisées, et même tuées pour avoir été des « sorcières » ou « folles ». La langue française est vaste et contient plus de mots que la personne lambda n’en utilisera, donc il n’y a vraiment aucune excuse pour utiliser des péjoratifs genrés à moins que l’intention est de s’appuyer sur le sexisme pour renforcer votre argument.

Soyez Critiques envers la Violence

Dans son livre de 2006, Capers in the Churchyard : Animal Rights Advocacy in the Age of Terror, Lee Hall avance que les tactiques violentes sont indubitablement associées à l’expression masculine du pouvoir, de la bravade et de la domination. J’ajouterais que ces approches sont en grande partie anti-féministes. La violence privilégie l’expérience masculine et le contrôle masculin, et, en même temps, rabaisse la féminité et vise à effrayer. Dans un discours présenté lors d’une conférence de 2012 en Italie, « La Paralysie du Pacifisme : En Défense de l’Action Militante Directe et de la « Violence » pour la Libération Animale », l’orateur crie littéralement sur une salle pleine de jeunes militantes, les accusant de pacifisme et insistant pour qu’elles abandonnent la non-violence.

Soyez Critiques de l’Exploitation Sexuelle

Si vous êtes témoin d’une situation dans laquelle des femmes sont encouragées à se dévêtir pour « la cause »… faites entendre votre voix. Le corps des femmes ne devrait regarder personne, mais nous ne pouvons également pas ignorer la réalité d’un mouvement qui, couramment, exploite et objectifie sexuellement les femmes. L’oppression des animaux non-humains ne peut être démantelée via l’oppression des femmes. Faites entendre votre voix, laissez un commentaire, envoyez un email, ou tenez un blog sur le sujet. Ne laissez pas s’étendre l’exploitation sexuelle sans broncher.

Prière de reconnaître que ces requêtes ne sont pas une attaque envers les hommes. Ce n’est rien d’autre qu’une tentative honnête de créer un espace sûr pour les femmes dans un mouvement qui devient de plus en plus dangereux et humiliant. Nous devons faire face à l’inégalité là où elle survient. Nous sommes de plus en plus conscients de la manière dont nous traitons les autres groupes à risque, et pourtant nous ignorons si souvent le sort des femmes. Pire encore, ces femmes qui trouvent le courage de prendre la parole sont accusées d’en faire tout un foin. C’est représentatif de l’enracinement du sexisme et de la misogynie. Lorsqu’un mouvement composé à 80% de femmes ne peut se libérer des chaînes de l’oppression féminine, nous devrions être sérieusement préoccupé·es. Mais la charge du travail ne devrait pas reposer entièrement sur les femmes, les hommes doivent également prendre leur responsabilité et s’efforcer d’être des alliés féministes vegans pour le bénéfice de tous et de toutes, hommes, femmes, humains, ou non-humains.

Receive research updates straight to your inbox by subscribing to my newsletter.

A Hősimádat Veszélyei Egy Aktivista Mozgalmon Belül

Posted on August 28, 2015 by Vegan Feminist Network

Tartalmi figyelmeztetés: nemi erőszak és rasszizmus említése, rendkívül sértő (rasszizmus, akadályozottság) megjegyzések a palesztin emberekre és a muszlim kultúrára nézve

Translation by Eszter Kalóczkai. See more Hungarian translations of intersectional vegan essays by visiting their blog, Tudatos Vegán. The original English version of this essay can be found by clicking here.

írta: Michele Kaplan

Voltál-e már olyan helyzetben, amikor a körülötted lévő emberek azt gondolták: inkább meg se szólaltál volna?

Mindez március 19-én kezdődött, amikor néhány ismerős vegán Gary Yourofsky Palesztina-ellenes kirohanásáról beszélt. Természetesen azok az állatjogi aktivisták, akik a szívükön viselik a palesztin emberek sorsát (beleértve magamat is), teljes megrökönyödéssel olvasták, hogy mit mondott Yourofsky.

(Az Igazi Gary Yourofsky által írt Facebook-poszt fordítása:) Amíg az izraeli emberek épp most rombolják le a hús-, tej-és tojásipart – ami végül az állatok koncentrációs táborainak a végét fogja jelenteni – a palesztinok és az elmebeteg emberjogi szimpatizánsaik épp, hogy több tábort ÉPÍTENEK. Míg az izraeliek befogadják a homoszexuálisokat, addig a palesztinok kiközösítik, bántják és gyilkolják a meleg embereket, mert úgy gondolják, hogy a homoszexualitás bűn. Míg az izraeliek (kivéve az ultra-ultra ortodoxokat, akik Izrael népességének az 1-2%-a, és ugyanannyira őrültek, mint a palesztinok) egyenlő mozgásteret biztosítanak a nőknek a társadalmon belül, addig a palesztinok továbbra is elnyomják a nőket ugyanúgy, ahogy az arab államok teszik. Míg az izraeliek szeretnek együtt élni a palesztinokkal és MINDEN más néppel, addig a palesztinok legfőbb célja, hogy minden zsidót elpusztítsanak, az iskoláikban a zsidók GYŰLÖLETÉRE tanítják a gyerekeiket, és NEM HAJLANDÓAK békességben élni a zsidó néppel. A palesztinok maguk a PROBLÉMA. Ők a legelmebetegebb nép ezen a bolygón. Még a velük szimpatizáló arab államok (Egyiptom, Jordánia stb.) is VISSZAKÜLDIK azokat az elmebeteg őrülteket, ha azok megbújnak az ő országaikban. Úgyhogy ne legyél már egy másik agyatlan, vérző szívű liberális, aki VAKON támogatja a palesztinokat, mert épp az a “menő”. Továbbra, habár szimpatizálok az emberi jogi kérdésekkel (melegek jogai, nők jogai, stb.), többé NEM fogok az embereknek az egyenlő bánásmódjáért harcolni, amig azok az elnyomott emberek elnyomják az állatokat. Amíg az állatokat belevesszük a vitába, addig azt mondom: A POKOLBA minden elnyomott kétlábú lénnyel, aki nem veszi észre, hogy milyen elnyomást támogat aktívan, amikor leül enni, vagy új cipőt vesz. Az állatoknak a legrosszabb. A világ teheneihez, csirkéihez, pulykáihoz, sertéseihez és birkáihoz képest a palesztinok KIRÁLYOKKÉNT ÉS KIRÁLYNŐKKÉNT élnek. Úgyhogy a LEGSÜRGETŐBB kérdésre koncentrálj inkább: az állatok felszabadítására. És felejtsd el azokat a palesztin őrülteket. És amúgy a palesztinok nem élnek koncentrációs táborokban, akárhogy is definiálod azokat. Menj és nézd meg, milyen egy vágóhíd, ahol ezeket az ártatlan lényeket lefejezik, egyiket a másik után, vagy egy tejipari telepet, ahol a teheneket megerőszakolják, hogy ismételten teherbe essenek, aztán a melleiket naponta többször gépekre kötik, nézd meg, ahogy egy vágóhídi teherautó 1000 csirkével behajt az épületbe, ahol megölik őket… és aztán kérdezd meg magadtól: “Hogy sikerült annyira átverniük, hogy azt higyjem, hogy a palesztin embereket elnyomják és koncentrációs táborokban élnek?” Kérlek ébredj fel és koncentrálj az EGYETLEN kritikus és fontos ügyre. [a jelek szerint ezt a Facebook-posztot eltávolították a Yourofsky oldaláról.]

Ki is ez a Gary Yourofsky? Hallottam már a nevét itt is, ott is, különböző állatjogi csoportokban, de nem tudtam, hogy mit tett hozzá a mozgalomhoz. Elkezdtem rékeresni a nevére, és rájöttem, hogy ez a kirohanása (amiből csak úgy dől a kirekesztés és a privilégium), nem egyszeri alkalom volt (bár még ettől se lett volna kevésbé elfogadhatatlan).

Gary Yourofsky egy vitatott, szevedélyes személyiség, aki egyfelől az erőteljes beszédeiről híres, amelyek hatására rengeteg ember lett vegán, másfelől viszont hírhedtek a lesújtó megjegyzései, amelyek elidegenítettek rengeteg embert az állatjogi mozgalomtól.

Ilyen megjegyzései például a hírhedt interjú (teljes egészében itt olvasható angolul):

Minden, szőrmébe bugyolált nőnek át kellene élnie egy olyan durva nemi erőszakot, ami egész életükre megnyomorítja őket.

Mint vegén, mint nő, és mint ember, teljesen sokkolt, hogy ezt mondja, és egészen felkavaró érzés volt (és egy kicsit kevésbé érzem magam most biztonságban), amikor egyes emberek az állatjogi mozgalomban kifogásokat találnak neki.

“Jaj, ez annyira régi idézet” mondják, mintha ettől meg nem történtté lehetne tenni. Vagy mintha azóta bocsánatot kért volna, és megváltozott volna, mert nem tette.

Nagyon elszomorított mindez, mert annyi időt és szeretetet áldoztam az ügyre, és most megkérdőjeleztem, hogy van-e a mozgalomban jövőm. Tudtam, hogy van ez a régivonalas, (és nem annyira interszekcionális) ága az állatjogi aktivizmusnak, és van az újabb vonulata (ami jellemzően sokkal inkább figyelembe veszi az interszekcionalitást), úgyhogy nem gondoltam, hogy mindenki támogatja azt a levelet, de amikor sokan az újabb hullámból kifogásokat találnak neki, még akkor is, ha ez csak néhány ember volt, azt rendkívül elkeserítő.

A következő reggel, aktivisták egy kis csoportja (egészen pontosan 3 ember) megjelentetett egy közleményt, hogy tudassa az egész közösséggel (és az internettel), hogy a vegán mozgalomban semmi helye a mások kirekesztésének és elnyomásának.

Egy nemi erőszakot túlélő nő azt mondta, hogy nagyon pozitív élmény volt elolvasni ezt a levelet. Másvalaki azt mondta, hogy “senki nem támogatott, amikor ugyanezt mondtam Yourofsky-ról, annyira örülök, hogy vannak más vegánok, akik így éreznek!” (és többen egyetértettek ezzel). Így egy pillanatra úgy érezhettük, hogy bármi is következik ezután, már megérte.

És akkor… beindult az ellentámadás.

“Miért bántjátok Gary-t?”

“Miért vagytok ennyire gonoszak?”

“Gary olyn sokat tesz az állatokért, miért csak ezt emelitek ki?”

“Szerintem több jót tesz, mint rosszat.”

“Ezt most komolyan gondoljátok? Ez most valami korai április elsejei vicc? Csak fel akarjátok hívni magatokra a figyelmet, vagy szimplán hülyék vagytok?”

“Ne ítélkezzetek.”

“Hibázott, és akkor mi van. Mindannyian hibázunk.”

“Ezt most kiemeltétek a szövegkörnyezetből, pedig kontextussal együtt kéne nézni.”

“Inkább támogatni kellene, mint hátbadöfni!”

“Valójában nem is nézi el a valódi nemi erőszakot, olvassatok csak utána.” (Mintha Yourofsky ezt mondta volna? Nem ezt mondta. És mintha csak beszélni a nemi erőszakról teljesen ártatlan lenne, és nem lennének következményei? Nem így van.)

Rendkívül zavarbaejtő volt az egész, és rendkívül fárasztó. Mi a fene folyik itt?

És akkor rájöttem. Lehet, hogy hősimádattal állunk szemben? Én is álltam már így hozzá emberekhez régebben…

Emlékszem, amikor még nekem is voltak példaképeim, ha valami rosszat hallottam róluk, én is elkezdtem őket védeni, hiszen az én példaképemről volt szó, aki egy szimbólum, aki reményt ad. A lelkem egy darabja el akarta hinni, hogy létezik egy ilyen hős, egy ilyen példakép.

Mostanság annyira nincsenek már példaképeim, mkert ahhoz, hogy valaki a példaképem legyen, ahhoz magam fölé kell helyeznem az illetőt. Tisztelem sokak munkásságát, elismerem őket, de valójában mind ugyanazon a szinten vagyunk. Ember és ember.

És amúgy értem én: a vegánságért és az állatjogokért küzdeni a mélyen gyökerező társadalmi szokások ellen küzdeni. Hiszen hiába a nagyipari állattartás a leginkább felelős a klímaváltozásért, és hiába annyira szörnyűek az állatok életkörülményei, akkor is a vegánság, az állatjogok puszta ötlete az “extrém”. És amikor megismered az állatipar mögött rejtőző igazságot, akkor nem tudod azt többé elfelejteni. És amikor tudod, hogy mennyit szenvednek az állatok, hogyha nem figyelsz oda eléggé magadra (az önmagunk gyógyítása, a lelki békénk megőrzése nem mindig kap elég teret a mozgalomban: “az állatok gyilkolása nem áll meg, úgyhogy mi sem pihenünk!”), akkor az megterhelő lehet.

De ettől még elfogadható a kirekesztés a mozgalmon belül? Nem. Továbbá ne felejtsük el, hogy hacsak nem egy vegán családba születtél volt eg idő a te életedben is, amikor nem voltál vegán. Úgyhogy rendben van-e, hogy erőszakra uszítunk más emberek ellen (amilyen te is voltál egyszer), csak azért, mert nem tudták kinevelni magukat a beléjük nevelt társadalmi normákból olyan gyorsan, ahogy te?

A közlemény, amit írtunk, nem arról szólt, hogy csak azért támadjuk Gary-t, hogy valaki támadhassunk. Arról szólt, hogy azt mondtuk: “attól még, hogy valaki vegán, továbbra sincs semmi joga kirekesztő módon viselkedni másokkal szemben, és ha így tesz, annak lesznek következményei – függetlenül attól, hogy mennyire imádott személyiség”.

Rendkívül veszélyes, különösen egy aktivista mozgalmon belül, ha valakit annyira nagyra becsülnek, hogy érinthetetlenné válik, és a tettei, megszólalásai csak hibátlanok lehetnek.

Ez az esszé eredetileg megjelent Rebelwheels’ Gondolatok április 21, 2015.

Editor’s Note:

Interested in learning more about the problems with hero worship in the Nonhuman Animal rights movement? Check out the work of Marti Kheel, co-founder of Feminist for Animal Rights. Some of her writings on this topic are hosted on the FAR website. Vegan Feminist Network has also written on this topic in regard to the celebration of male violence as vengeance. You can also read more about the problems with anti-Muslim rhetoric on the Academic Abolitionist Vegan. A number of Yourofsky’s essays on violence and rape are also available on Negotiation is Over; please be warned, they are very crude and offensive.

Lack of Intersectionality: A Moral Inconsistency of the Animal Rights Movement?

Posted on August 26, 2015 by Vegan Feminist Network

By Raffi Ciavatta and Lilia Trenkova

Animal rights activists are often accused of not caring about humans. We can argue that usually these accusations come from people who have just had their speciesism challenged and who feel attacked, so they’re reactionary statements. We can obviously also argue that we do indeed care about other humans. Yet this happens so often that even people who’ve never faced their speciesism have come to believe that animal rights activists simply do not see humans as important as non-humans.

How can we change this view? There are among us those who truly believe we cannot fight one system of oppression (speciesism) by supporting another system of oppression (sexism, for example). It is morally inconsistent to claim we care about the bodily autonomy of hens but to oppose the bodily autonomy of women, just as it is morally inconsistent to say we care about equality but exclude certain species who are worthy of that consideration.

According to Javed Deck, for animals rights “[…] to be a movement that actually transforms relationships between humans and animals it needs to take seriously issues of race, class, and gender, and the ways these impact animal systems. Just like the transformations feminist and queer struggles have undergone as they crossed cultural boundaries, so must animal struggle change across these boundaries.”

>In the 70’s, black feminists who worked both for women’s rights and civil rights, started to look at gender and race as connected issues. The feminist movement back then wasn’t talking about race, and the civil rights movement wasn’t addressing gender. They developed a theory and practice called intersectionality, a term coined by Kimberlé Crenshaw in her insightful 1989 essay, “Demarginalizing the Intersection of Race and Sex: A Black Feminist Critique of Antidiscrimination Doctrine, Feminist Theory and Antiracist Politics”.

Applying Crenshaw’s frame of intersection to other systemic oppressions, we can no longer see discrimination based on gender, race, class, ability, sexual orientation, religion, caste, species, et al, as separate and independent from one another. Axes of identity interact on multiple levels, contributing to systemic injustice and social inequality.

Oppressive systems also share the same roots. They not only have the same strategy, the same tactics, but they also share patterns of behavior and thought. In her essay, Crenshaw uses an analogy to a traffic intersection, or crossroad, to concretize the concept:

“Consider an analogy to traffic in an intersection, coming and going in all four directions. Discrimination, like traffic through an intersection, may flow in one direction, and it may flow in another. If an accident happens in an intersection, it can be caused by cars traveling from any number of directions and, sometimes, from all of them.”

So why should we care about others’ struggles?

Because it is the right thing to do. There is nothing wrong with choosing to be morally consistent.
If we want animal liberation, then we had better build bridges. According to professor Will Kymlicka, 99% of the intersectional analysis that is done by the left today completely ignores the intersection of species. He adds, “I think there’s no way for the animal rights movement to possibly succeed without the support from other social justice movements.”
Being able to create a safe space for activists and potential supporters is key to grow our movement. If we choose to ignore the intersections of oppressions, we run a great risk of turning people away from our cause.

The word intersectionality currently seems to be getting a lot of attention as well as confusion. Quite often there isn’t a mention of the originators of the concept, leaving it to be a white-centric circle, as explained here. Love it or hate it, the concept is challenging all of us, and we shouldn’t turn away from it.

We would like to share our view about it and how we are learning to apply it to Collectively Free. When we first started CF, our dream was to create an anti-speciesist group that embraced the intersections of oppression, both internally in our community and externally in our actions.

Within our community, we strive to create a safe space for activists to express themselves and for potential supporters to join us. We have made plenty of mistakes along the way, but we have also tried our hardest to remain humble enough to recognize our mistakes and implement prompt changes to repair them. A great example of that was when the amazing activist, Heather P. Graham, felt triggered during one of our protests after hearing an activist use the word “rape” trivially.

We reached out to her, heard her concerns and asked her to do a panel discussion about the “Importance of Language In Our Movement” followed by a Q&A. We learned a lot from Heather that day. It pushed us forward to officially retire a poster we hadn’t used in a long time, part of our early days, which had the r-word in it. The decision wasn’t because of personal purity, because we care more about what other people may think, or because we don’t believe that mother cows are truly sexually assaulted – it is because we learned that we can achieve the same result in making people understand our message without running the risk of triggering them. Lesson learned: always listen when people who have been hurt share their stories, and always listen when someone brings up issues to your attention.

In terms of delivering an effective message for our activism and building bridges, our first big effort was at NYC PRIDE 2015 (here’s a YouTube link if you don’t have Facebook). We wrote a speakout and chants that reflected the common goal of anti-speciesist, anti-heterosexist and anti-cissexist struggles – liberation from oppression and equality of consideration. Feedback on our video from that day was overwhelmingly positive, from both animal rights and LGBTQ rights activists. Another lesson learned: participate in different movements’ protests and support their causes.

It wasn’t until we launched the campaign against Starbucks that we had the opportunity to really bring that concept out in our actions. We spent several months trying to convey a strong message for the animals while highlighting Starbucks’ exploitation of coffee workers. We have never felt so listened to in any action we ever participated in as on our first day of action, and we are certain it was because we carefully brought together human rights and animal rights.

Our community is not perfect, and we’ll surely continue to make mistakes and learn from them. But if we all stay open to ideas that challenge us we’ll also make strides. Don’t worry, our community will still be hard-core, progressive, envelope-pushers – but now with a bonus! Our activism will no longer appear as a one-way street but as a lane on a highway, a highway shared with other fighters for liberation, equality and freedom.

Co-founder of Collectively Free, Raffi Ciavatta is vegan animal liberation activist, art director, poet, photographer wanna-be, DJ in some past live and most importantly… a big dreamer who makes things happen.

Lilia Trenkova is an activist vegan, set designer, fabricator, organizer and musician.

Fisicoculturistas Veganos, Hombres Músculo, y el Físico Masculino: Por Qué Promover lo Masculino es Dañino para el Movimiento de la Liberación Animal

Posted on August 25, 2015 by Vegan Feminist Network

Translation by Mariángel Villalobos. You can follow her on Twitter @mvillabe. The original English version of this essay can be found by clicking here.

PETA y otras campañas de liberación animal son comúnmente criticadas por explotar los cuerpos de las mujeres de una manera sexualmente provocativa en campañas para los animales no humanos. A través de estas campañas, las mujeres son motivadas a prostituir sus cuerpos desnudos en la calle, todo para llamar la atención a la situación de los animales no humanos. Mi amiga y colega Corey Wrenn llama la atención sobre los efectos dañinos de usar el sexo para vender el caso de los derechos de los animales, señalando que “la degradación de la mujer socialmente aceptada y su objetificación sexual está directamente conectada a la discriminación y violencia en contra de la mujer.”

Mientras que estoy de acuerdo de que tácticas como las de PETA dañan a la mujer y que estos trucos perpetúan la objetificación de la mujer, que de vuelta engendra violencia sexual, me gustaría señalar que hay otra manera en que las campañas de liberación animal comúnmente dañan a los animales y a las mujeres al mismo tiempo: al usar la masculinidad para promover el veganismo.

No es poco común ver organizaciones de liberación animal, como Vegan Outreach ilustrar en sus panfletos cómo uno puede mantener su masculinidad en una dieta vagana. De hecho, en el panfleto de Vegan Outreach “Even if You Like Meat” (Aunque te Guste la Carne) ellos incluyen una foto de un fisicoculturista Robert Cheeke en una camiseta que lee “Vegan Bodybuilder” (Fisicoculturista Vegano), dando la aprobación para llamar la atención a sus hinchados músculos. Publicidad como esta perpetúa el siguiente mensaje: puedes ser vegano y también tener tu masculinidad.

Pausemos por un momento para considerar qué es la masculinidad y por qué es dañina.

La masculinidad se relaciona con las expectativas de la sociedad para los hombres; hay ciertos roles de género que son vistos como apropiados para que los hombres fomenten. Mientras que los roles

de género son comúnmente definidos como “un set de expectativas para comportarse, pensar y sentir, que son basados en el sexo biológico de una persona,” la masculinidad es un set de roles de género, comportamientos, y aspectos de personalidad esperados de “hombres reales”: fuertes, independientes, con metas, trabajadores, dominantes, heterosexuales, vigorosos, agresivos, no emocionales, físicos, competitivos, enérgicos (KIlmartin 1994, 7-17).

La idea de que la masculinidad es responsable por la violencia, incluyendo los asaltos sexuales, es raramente cuestionada. Como Kilmartin señala, la gran mayoría de actos violentos son cometidos por los hombres, llevándonos a concluir que hay una alta relación entre la masculinidad y la agresión (KIlmartin 1994, 211). De acuerdo al FBI (2011), aproximadamente 90% de los crímenes violentos en los Estados Unidos son cometidos por hombres.

Además de la relación entre la masculinidad y la violencia, la masculinidad es asumida como la responsable de la violencia sexual, ya que “los asaltos sexuales son casi exclusivamente perpetuados por los hombres” (KIlmartin 1994, 212). En su estudio transcultural sobre el abuso sexual, Sanday (1981) reporta que las sociedades con un alto índice de violaciones “toleran la violencia y fomentan a los hombres y niños a ser fuertes, agresivos y competitivos.” De la misma manera, Kilmartin (2005, 1) sugiere que “la socialización de los hombres para que sean agresivos y iniciadores sexuales, su desproporcionado poder social y organizativo, y su habilidad para intimidar basado en superior tamaño y masa muscular“ puede explicar el fenómeno de los asaltos sexuales llevado a cabo por hombres. La moral de historia, entonces, es que, “la masculinidad es uno de los más poderosos contextos en los cuales los asaltos sexuales ocurren” Kilmartin (2005, 1).

Cuando usamos individuos como Robert Cheeke, cuya imagen ilustra lo masculino, para promover el veganismo, perpetuamos la idea de que la masculinidad es un tipo de ideal que los “hombres reales” deberían esforzarse para alcanzar. Sin embargo, si la masculinidad es responsable de la violencia, especialmente la violencia en contra de los débiles o “femeninos”, entonces deberíamos pausar para considerar si hace sentido que usemos este tipo de tácticas de mercadeo para enviar un mensaje vegano.

Recordemos qué es lo que el mensaje de liberación animal conlleva: una de las metas del movimiento de la liberación animal incluye desafiar el modelo de dominio al repensar por qué nosotros damos privilegio y admiramos a los seres “dominantes” o “fuertes”. Sin embargo, cuando las organizaciones usan a los fisicoculturistas para vender el mensaje vegano, envían el mensaje opuesto, un mensaje peligroso: la masculinidad es preferida sobre lo femenino y hay una jerarquía donde lo masculino reina y domina sobre los demás.

Esta idea no solo pone en peligro a las mujeres, pero la idea de que hay una dicotomía entre lo masculino y lo femenino pone en desventaja a los animales, ya que los animales son identificados como parte de la “naturaleza” – y la naturaleza es de vuelta identificada con lo femenino.

Si queremos erradicar la explotación de los animales, debemos desafiar la idea de que “no importa por qué alguien es vegano, simplemente importa el que ellos son veganos.” Por que el que alguien sea vegano importa si nuestra metal final es completar la liberación animal. Si uno no comprende que los principios de fondo detrás del veganismo ético, como el rechazo al dominio de la jerarquía, entonces qué va a prevenir que él explote animales en situaciones que le permiten expresar su masculinidad, como en las corridas de toros, la caza de animales, etcétera? La masculinidad es un mensaje peligroso de mandar, y si podemos promover los beneficios para la salud del veganismo sin tener que recurrir a las imágenes de la masculinidad, por qué las organizaciones de liberación animal como Vegan Outreach se centrar en hacer esto mismo?

Por 1LT Cheryl Abbate

Vegan Feminist Network

Critical essays and resources for vegan women and their allies

Author Archives: Vegan Feminist Network