Tag Archives: Sexism

Una Carta Abierta para PETA

Posted on by

WWDWD-

Translation by Mariángel Villalobos. You can follow her on Twitter @mvillabe. The original English version of this essay can be found by clicking here.

Querida PETA,

Tenemos una relación e historia tan complicada. Fuiste uno de mis puntos de entrada en el activismo de los animales no-humanos, me hiciste sentir menos sola, me hiciste sentir conectada, y me diste tanta pasión y esperanza cuando era una estudiante de primaria. Orgullosamente vestí mis camisas de PETA a la escuela, viví en el sitio web de tu “Street Team”, e incluso invertí mi verano en una pasantía contigo. Aprendí como organizar mi primer protesta contigo. Me diste consejos cuando mi profesor no me daba alternativas para las disecciones. Los foros del “Street Team” me ayudaron a no sentirme tan rara en el mundo (aunque, ahora lo sé – lo raro es lo mejor) y me dio la fortaleza para seguir andando, para seguir luchando, incluso luego de crueles niños y comentarios.

Tanto ha cambiado – y real, realmente duele, honestamente. Sé que tú no has cambiado, y supongo que ese es el problema. Tú todavía estás haciendo lo que haces – de la manera en que lo haces. Veo tus campañas/publicidad – de los últimos años, he reflexionado en las sesiones de “lluvias de ideas” sobre medios de comunicación durante mi pasantía, y eso crea unos nudos retorcidos en mi estómago. Es realmente difícil describir el sentimiento. Es como cuando un miembro de la familia dice algo realmente homofóbico o sexista, hace algo que tú sabes no está bien – pero ellos eran los que se quedaban contigo de noche cuando eras niño, te leían historias a la hora de dormir, y lucharon contra algunos de tus monstruos en tu armario. Siempre existe la esperanza de que ellos pueden cambiar, y que cambiarán.

Simplemente estoy enojada. Y triste. Triste por los animales no-humanos – triste por los derechos de los animales y los movimientos de justicia social – porque es una pérdida, una gran pérdida, y nos está lastimando a todos. Necesitamos organizaciones que estén trabajando hacia terminar TODOS los tipos de opresión – no perpetuándolos en el nombre de la justicia para uno – porque no es posible. Nada es un asunto de un solo nivel. Y los derechos de los animales ES un asunto de la justicia social. Los animales no-humanos nos necesitan a todos.

Me encuentro en conflicto cuando veo la división entre los movimientos de justicia social/movimientos feministas y los movimientos de los derechos de los animales – como si fueran asuntos separados, desconectados. Y odio que tan comúnmente eres la cara del movimiento de los derechos de los animales – pero lo eres, entonces es tiempo de que des explicaciones, te hagas responsable, y hagas un cambio. Te lo ruego. Como aquella estudiante de primaria de ojos brillantes y llenos de lágrimas. Por favor detente con la porquería sexista, racista, sin-consentimiento, y por

favor desecha cualquier resto relacionado con tu última campaña:  Vegans go all the way. NO. NO. NO. Necesitamos desafiar la cultura que apoya la violencia sexual, y no contribuir a ella – por los animales no-humanos y los animales humanos.

No tengo más palabras, pero por favor, te lo ruego, en mis manos y rodillas, por todos mis adolescentes apasionados, por las personas como yo que no podemos encajar – enséñales que podemos hacer una diferencia, y apoyémoslos en sus múltiples identidades y experiencias, y en terminar todas las formas de violencia. Porque todo está conectado. Solo cuando podamos crear un mundo que ame hermosamente y sea compasivo – cuando la violencia no sea digerible. Cuando la violencia sexualizada no sea normalizada. Cuando los animales no-humanos marginalizados y los animales humanos no sean objetificados y vistos como inferiores.

Esto va también a todos los movimientos feministas – es tiempo de reconocer el rol que juega la violencia contra los animales no-humanos en desensibilizarnos y normalizar otras formas de violencia y opresión.

-La que fue alguna vez una joven amante de PETA, esperando el cambio.

Por Mary Sue Savage

Puedes seguirla en su blog, Confesiones de un Activista con Ansiedad Social.

 

“Vajon Donald Watson Mit Tenne?” – Hogyan Erősíti ez a Kérdés a Szexizmust

Posted on by

WWDWD- (1)

Translation by Eszter Kalóczkai. See more Hungarian translations of intersectional vegan essays by visiting their blog, Tudatos Vegán. The original English version of this essay can be found by clicking here.
Black and white image of Donald Watson tending to some beanstalks in a garden.

Donald Watson. Image from The Vegan Society

írta: Dr. C. Michele Martindill

“Mit tenne Donald Watson?” – hogyan erősíti ez a kérdés a szexizmust és hogyan akadályozza az inkluzivitást a vegán abolicionista mozgalomban?

Micsoda szentségtörés! Hogyan mondhat bármelyik vegán bármi negatívumot arról a férfiról, aki kitalálta a “vegán” szót! Olvasd el a címet újból: nem Donald Watson a probléma, és nem is az állatok szenvedésének a felszámolásáért végzett munkája. Az a problémás, ahogyan a mai vegánok mindig Watson nevét és az ő veganizmus-deinícióját hívják segítségül, mint egy csodaszert, akárhányszor vita keletkezik a mozgalmon belül, ahelyett, hogy a kritikus és reflexív gondolkodás segítségével vizsgálnák, hogy miért botladozik a mozgalom.

Ha valaki megérdezi, hogy a vegán mozgalom miért áll szinte kizárólag nőkből, de a vezetői miért szinte kizárólag férfiak, akik patriarchális értékeket hangoztatnak, arra az a válasz, hogy azért, mert a veganizmus az állatok segítéséről szól. Ha felmerül a kérdés, hogy egy vegán csoport logójáról miért üvölt a korizmus, akkor az a megjegyzés lesz a válasz, hogy az állatokra kell koncentrálnunk, nem a korizmuson fennakadni, valamint, hogy az idős férfit és nőt ábrázoló karikatúra csak egy vicc. Ha valaki azt kérdezi, hogy színes bőrű emberek miért nem képviseltetik magukat a vegán mozgalomban, az lesz a válasz, hogy lehetnének vegánok, de egyszerűen nem akarnak azok lenni.

Minden esetben előkerül az emlékeztető, hogy a vegánság az állatokról szól, és persze idézik Donald Watsont és az ő veganizmus-definícióját, hogy véget vessenek a társalgásnak. Azok a vegánok, akik a veganizmust eszerint a nagyon szűk definíció szerint értelmezik, akár azt is kérdezhetnék: “Mit tenne Donald Watson?” (MTDW?) – a népszerű “Mit tenne Jézus?” mondás alapján. Minde esetben, amikor a mozgalom kirekeszti a nőket, az idősebb embereket, színes bőrű embereket, a szegényebb, vagy fogyatékossággal élő embereket: MTDW? Eközben a peremre szorult csoportok tagjai azon gondolkoznak, hogy hogyan tudja minden elnyomásnak és kihasználásnak véget vetni egy olyan fehér férfi, aki a fehér felsőbbrendűség, patriarchátus, gyarmatosító és birodalomépítő ideológiák korában élt?

A legtöbb vegán pontosan tudja, hogy Donald Watson 1944-ben  találta ki a “vegán” szót mind arra, hogy különválassza a korábbi vegetárianus életmódjától azt az új szemléletet, hogy az embereknek hogyan kellene a környezetükhöz viszonyulniuk, és, hogy a hozzá hasonló gondolkodásúakat összefogja egy egyesületbe – így született a Vegan Society (Vegán Egyesület). Sokan kívülről tudják Watson veganizmus-definícióját:

[…] egy olyan filozófia, ami – amennyire lehetséges – elkerüli az állatok mindennemű kihasználását, és az ellenük irányuló kegyetlenséget, történjen az étel, ruházkodás, vagy bármilyen egyéb célból; és ennek következtében állathasználat-mentes alternatívák használatát és fejlesztését segíti, hogy az mind az emberek, mind az állatok, mind a környezet javára váljon. Az étrend terén ez azt jelenti, hogy el kell hagyni minden olyan terméket, ami részben vagy egészben állítoktól származik.
– The Vegan Society

Ez egy eléggé radikális álláspont volt 1944-ben, ahogy ma is az, úgyhogy Donald Watson biztosan radikális volt a maga idejében… ugye?

Egy jelenlegi vezető az abolicionista vegán mozgalomban vitatja, hogy Watson definíciója arra inspirálná a vegánokat, hogy dologozzanak a társadalmi igazságért az emberekért is, és nem-emberi állatokért is, de azt is hozzáteszi, hogy a radikális veganizmus évtizedek óta halott, mert most már csak a konzumerizmus, egy fogyasztói szemlélet maradt meg belőle. Ez a vezető egyéniség azt kérdezi, hogy hogy lehet, hogy a vegánokat jobban érdekli egy új állati termék-mentes csokoládészelet megjelenése, mint az, hogy a Vegan Society és más csoportok profitorientált vállalkozássá válik, miközben mindenkinél több adományt kap, amit aztán a magasan fizetett vezetői kapnak. Hogyan kebelezte be a veganizmust a kapitalizmus? Itt egy jobb kérdés: Vajon mennire lehet radikális Donald Watson és az ő veganizmus-koncepciója, amikor egy olyan társadalomból származik, amit átitat a fehér felsőbbrendűség, a patriarchátus, a gyarmatosítási politika és az imperializmus? Megjegyezzük, hogy ez a kérdés nem Watson személye ellen irányul, hanem azt hivatott megmutatni, hogy a rendszerszintű elnyomások hogyan befolyásolják a társadalmi aktivizmust, ezáltal az alaápítása körülményei sebezhetővé teszik a mozgalmat. Ez az esszé nem kívánja Donald Watson személyét támadni. 

A “radikális” egy társadalmilag konstruált fogalom, ami azt jelenti, hogy a “radikális” definíciója aszerint a történeti és helyi kontextus szerint változik, amelyben a szó előfordul. Donald Watson társadalmában, az 1944-es Angliában bizonyára radikálisnak számított, hogy nem eszik húst és semmilyen más állati eredetű terméket nem használ. De egyes vegánok nagy bánatára, 2015-ben nincs semmilyen kijelentés Donald Watsontól, amit a mi korunkban a többi társadalmi igazságon belüli kérdésre lehetne alkalmazni. Megkérdezhetjük, hogy MTDW? a szexizmussal, rasszizmussal, akadályozottság, osztály vagy kor alapján történő megkülönböztetéssel, de nincs végleges válasza azon vegánok számára, akik a perifériára szorult csoportok tagjait is bevonni az abolicionista vegán mozgalomba – és ezek az erőfeszítések felismerik, hogy az emberek nemi, etnikai, akadályozottségbeli, osztálybeli és korbeli identitásának a kereszteződését (interszekcióját) a különböző csoportokon belül.

Sose fogjuk tudni, mi volt Watson szándéka. Ahhoz, hogy ismerjük valaki szándékait, a gondolataiban kellene olvasnunk, úgyhogy csak a történelmi kontextusra támaszkodhatunk az elemzésünkhöz. Tudjuk, hogy Watson a társadalomban betöltött pozíciója segítségével tudta megalapítani a Vegan Society-t, egy olyan társadalomban, ami tisztelte a Watsonhoz hasonló fehér férfiak munkáját és ötleteit. Ugyanakkor korlátozottan tudta volna népszerűsíteni az elnyomott embercsoportok számára a társadalmi igazságosságot, mert a felszólítása, hogy vessenek véget az állatok mindennemű használatának már eleve annyira radikális volt. Számtalanszor kellett már ezt elmagyaráznia, és nem nehéz elképzelni, hogy az állatok használatából meggazdagodott cégek és politikusok részéről micsoda ellenállásba ütközött. Watson radikális volt, mert megkérdőjelezte azt a közismert hitet, hogy a nem emberi állatok csak tárgyak az emberek számára, és lehet őket használni étel, tudományos kísérletek, mezőgazdasági munka, öltözködés, közlekedés és szórakozás céljából. Összefoglalva, rengeteg a megválaszolatlan kérdés: hogyhogy a mai abolicionista vegán mozgalom legfőképpen fehér, még mindig a patriarchátus értékei szerint működik, és vajmi kevéssé próbál befogadó lenni.

tiled image of blue male stick figures with one solitary pink female stick figure in the middle

Nemrég egy internetes vita rámutatott, hogy mennyire nehéz Watsonra támaszkodni, hogy ő döntse el, hogy hogyan lehet befogadóbb a vegán mozgalom. Amikor egy csoport tagjait kérdőre vonták a mozgalmon belüli szexizmussal kapcsolatban, akkor egy férfi azzal válaszolt, hogy a strukturális szexizmus mindig is létezett, úgyhogy nem kellene miatta aggódni. Ez a hozzászóló attól tartott, hogy valaki szerint Donald Watson nem volt radikális, hanem a fehér felsőbbrendű társadalom egy terméke. Inkább védett meg egy vélt sértéstől egy fehér férfit, mint, hogy komolyan vegye a mozgalmon belüli szexizmust. Egy másik férfi hozzászóló kijelentette, hogy rengeteg nő vett részt a mozgalomban, és annak vezetőségében, és nekiállt a számoljunk vaginákat (1) játéknak, felsorolva az összes híres női vegánt. Arra is kitért, hogy Watson felesége is részt vett a “vegán” szó feltalálásában, minden bizonnyal a konyhaasztalnál. Mások azt felelték, hogy az Egyesült Államokon kívüli országokban rengeteg női vezetp van a vegán mozgalomban, akik nem “férféiként gondolkoznak”, ezzel azt bizonygatva, hogy a szexizmus csak egyes földrajzo területeken érvényesül, és nem létezik például az Egyesült Királyságban Új-Zélandon vagy Ausztráliában. Mindezek a válaszok semmibe veszik a lényeges mondanivalót: nem számít, hány női vezető vagy szervező van a vegán mozgalomban addig, amíg egy olyan társadalomban élünk, amiben a fehér férfiak ideológiái, társadalmi struktúrái és mozgalmi stratégiái érvényesülnek. 

Amikor az abolicionista vegán mozgalomnak leginkább foglalkoznia kéne a befogadással/inkluzivitással, a tagadás és védekező pózolás mocskába ragad. Amíg a férfiak gyorsan rávágják, hogy #nemmindenférfi (#notallmen – McKinney, 2014), ha bárki felhozza a szexizmus problémáját, mintha csak egyes rosszindulatú egyének hibája lenne a szexzmus, azonban annak a rendszerszintű lebontását továbbra is elfojtják. A vállalati szemlélet és a kapitalizmus él is virul az úgynevezett vegán társaságokban és egyesületekben, mert nem ismerjük el, hogy az abolicionista vegán mozgalom gyökerei a férfiak által irányított fehér felsőőbbrendű társadalomból nőttek ki.

Semelyikőnk sem szállhat szembe ezekkel a társadalmi struktúrákkal, csak a puszta létezésük elleni küzdelem által. A nőket nem fojtja le egészen a patriarchális társadalmi rend, de mindenképp tudatosítaniuk kell magukban, hogy hogyan működik ez a berendezkedés, és milyen hatással van minden nőre, hogy aztán aktívan lebonthassák ezeket, és a helyükre egyenlőségen, együttérzésen és békességen alapuló struktúrák kerüljenek.

De mi lesz a férfiakkal?Thought bubble that reads: "...Not All Men"

Az abolicionista vegán mozgalomban azt mondani a nőknek, hogy ne panaszkodjanak a szexizmus miatt nem más, mint a férfiak hatalmi pozícióját védeni. Felsorolni, hogy hány meg hány női vezető van a mozgalmon belül, és, hogy a mozgalom tagjainak a tübbsége nő nem más, mint figyelemelterelés arról, hogy a férfiak hogyan tartják meg a helyzetüket és a privilégiumukat. Azt mondani a nőknek, hogy foglalkozzanak inkább az állatokkal és ne rontsák a mozgalom hírnevét egy másik módszer arra, hogy a férfiak hatalmi helyzetét állandósítsák. A férfiak akár azt is mondhatnák, hogy nem akarnak a nemek közötti egyenlőtlenségekről beszélni, és inkább megmondanák a nőknek, hogy hogyan szolgálhatnák legjobban a férfiak érdekeit. A férfiak folyamatosan félbeszakítják a nőket, mind az interneten, mind személyesen, és kérdésekkel bombázzák őket, olyan kérdésekkel, amelyek mikroaggressziónak számítanak (Khan, 2015).

Példák a mikroaggresszív kérdésekre:

  • Hogyan mondhatod, hogy a szexizmus probléma a mozgalomban, ha Donald Watson munkájába is besegített a felesége? (megjegyzés: mindig Donald Watson munkásságáról van szó, nem a feleségééről)
  • Hogyan mondhatod, hogy a szexizmus probléma a mozgalomban, ha az 1980as években rengeteg nő szervezett állatmentő akciókat, és ez a mai napig így történik?
  • Hogyan mondhatod, hogy a szexizmus probléma a mozgalomban, amikor elsősorban a vegűnság terjesztésével kellene foglalkoznunk, főként mivel a vegánság a szexizmus végét fogja jelenteni?
  • Hogyan mondhatod, hogy a szexizmus probléma a mozgalomban, amikor te magad vagy szexista? Azt se tudod, mit jelent a szexizmus. Én tudom, mit jelent, te a közelében sem jársz. Szexista dolog engem szexistának hívni.

ÉS MÉGVALAMI:

A férfiaknak az elnyomott társadalmi csoportok helyzetébe kellene képzelniük magukat, és átgondolni, hogy vajon hogyan hangozhat, ha egy fehér férfi egy másik fehér férfit – Donald Watsont – idéz, amikor a vegánságot definiálja. Hallanunk kellene mozgalmon belüli nők hangját, de ne csak nőket idézz nőknek – lépj oldalra és hagyd, hogy a nők magukért beszéljenek. Ez a radikális. 


Idézetek:

Khan, A. (2015, January 18). 6 Ways to Respond to Sexist Microaggressions in Everyday Conversations. Retrieved from Everyday Feminism:http://everydayfeminism.com/2015/01/responses-to-sexist-microaggressions/

McKinney, K. (2014, May 15). Here’s why women have turned the “not all men” objection into a meme. Retrieved from Vox: http://www.vox.com/2014/5/15/5720332/heres-why-women-have-turned-the-not-all-men-objection-into-a-meme

Megjegyzések

1. Ezt inkább szólásnak szánta a szerző, és nem azt akarja mondani, hogy minden nőnek vaginája van. A mozgalmon belüli fehér férfiak még mindig nem ismerik el a transz vagy egyéb gendereket, nemi identitásokat, még mindig binárisan képzelik el a világot. Ha netánkettőnél több gendert ismernek el, akkor is csak a vaginákat akarják számolni a mozgalmon belül.

 

Dr. Martindill earned her Ph.D. in sociology from the University of Missouri and taught there in the Sociology Department, the Peace Studies Program and the Women’s and Gender Studies Department. Her areas of emphasis include political sociology, organizations and work, and social inequalities. Dr. Martindill’s dissertation focuses on the no-kill shelter social movement and is based on ethnographical research conducted during several years of working in an animal shelter. She is vegan, a feminist and is currently interested in the stories women tell through their needlework, including crochet, counted cross stitch and quilting. It is important to note that Dr. Martindill consistently uses her academic title in order to inspire women and members of other marginalized groups to pursue their dreams no matter what challenges those dreams may entail, and certainly one of her goals is to see more women in academia.

Est-ce que le sexe fait vendre les droits des animaux ? LA RECHERCHE DIT NON !

Posted on by
Translation by Christophe Hendrickx. See more French translations of critical vegan essays by grassroots activists by visiting his blog, La Pilule Rouge. The original English version of this essay can be found by clicking here.

TRIGGER WARNING: Sexisme

Excellentes nouvelles tout le monde ! Deux chercheurs en Australie ont voulu tester l’hypothèse de PETA selon laquelle le sexe fait vendre les droits des animaux :

Des images de femmes dénudées sont utilisées par les annonceurs pour rendre des produits plus attrayants chez les hommes. Cette approche du « sexe fait vendre » est de plus en plus employée pour mettre en avant des causes éthiques, surtout par l’organisation de droits des animaux PETA. Pourtant les images sexualisées peuvent déshumaniser les femmes, nous laissant avec un paradoxe en suspens : est-il efficace de promouvoir une cause éthique en utilisant des moyens contraires à l’éthique ? Dans l’étude numéro 1, un échantillon d’étudiants masculins australiens (N = 82) ont regardé des publicités de PETA contenant soit des images sexualisées de femmes, soit non-sexualisées. Les intentions de soutenir l’organisation éthique étaient réduites pour ceux exposés à la publicité sexualisée, et cela s’expliquait par leur déshumanisation des femmes sexualisées, et non pas par une augmentation de l’excitation. L’étude numéro 2 a rassemblé un échantillon communautaire mixte des Etats-Unis (N = 280), répliquant cette découverte et l’étendant en démontrant que les comportements utiles à la cause éthique diminuaient après le visionnage de publicités sexualisées, dû une nouvelle fois à la déshumanisation des femmes représentées. Les explications alternatives relatives à la crédibilité réduite des femmes sexualisées et de leur objectification n’étaient pas appuyées. Lorsqu’elles promeuvent des causes éthiques, les associations pourraient bénéficier de l’utilisation de stratégies publicitaires qui ne déshumanisent pas les femmes.

La conclusion ?

Globalement, ces constatations sont les premières à démontrer que les images sexualisées qui déshumanisent les femmes réduisent les préoccupations relatives aux comportements éthiques dans un domaine sans rapport avec les relations de genre et le sexe. 

Salon annonce que PETA, en réponse à cette recherche, campait sur ses positions, insistant sur le fait que les femmes nues attirent le plus l’attention des médias. Donc, peut-être que nous déformons l’hypothèse de PETA. Ils utilisent des femmes nues non pas pour sensibiliser et mettre fin à l’exploitation animale, mais pour récolter des fonds et sensibiliser à propos de PETA. La tactique du « sexe fait vendre », comme je l’ai soutenu, est un indicateur du complexe industriel sans but lucratif, dans lequel des messages compromis et la récolte de dons sont prioritaires par rapport au véritable changement social. PETA ignore vraiment cette étude, même s’il a été démontré que leurs tactiques n’aident pas les animaux non-humains. Ils continueront à chosifier les femmes car « cela fait les gros titres ». N’est-il pas évident que cela n’a rien à voir avec un changement social efficace?

Three naked women stand behind a PETA anti-fur banner outside. A female bystander looks shocked.
Bien sûr, même si cette étude démontre que ce n’est pas efficace, il existe également une montagne d’études qui démontrent que l’objectification sexuelle des femmes est directement liée à la violence envers les femmes et à leur dévaluation.

 

Corey Lee WrennDr. Wrenn is Lecturer of Sociology. She received her Ph.D. in Sociology with Colorado State University in 2016. She received her M.S. in Sociology in 2008 and her B.A. in Political Science in 2005, both from Virginia Tech. She was awarded Exemplary Diversity Scholar, 2016 by the University of Michigan’s National Center for Institutional Diversity. She served as council member with the American Sociological Association’s Animals & Society section (2013-2016) and was elected Chair in 2018. She serves as Book Review Editor to Society & Animals and has contributed to the Human-Animal Studies Images and Cinema blogs for the Animals and Society Institute. She has been published in several peer-reviewed academic journals including the Journal of Gender Studies, Feminist Media Studies, Disability & Society, Food, Culture & Society, and Society & Animals. In July 2013, she founded the Vegan Feminist Network, an academic-activist project engaging intersectional social justice praxis. She is the author of A Rational Approach to Animal Rights: Extensions in Abolitionist Theory (Palgrave MacMillan 2016).

Receive research updates straight to your inbox by subscribing to my newsletter.

Kedves Újdonsült Vegán

Posted on by
Translation by Eszter Kalóczkai. See more Hungarian translations of intersectional vegan essays by visiting their blog, Tudatos Vegán. The original English version of this essay can be found by clicking here.

Tartalmi figyelmeztetés: szóba kerül a szexizmus és a nemi erőszak

kép leírása: két félmeztelen, fehér, vékony, cisznemű nő, a testükre szaggatott vonalak vannak felfestve, és a testrészeik húsipari nevei, egyikük kezében tábla: “minden állatnak ugyanolyan részei vannak”
[kép leírása: két félmeztelen, fehér, vékony, cisznemű nő, a testükre szaggatott vonalak vannak felfestve, és a testrészeik húsipari nevei, egyikük kezében tábla: “minden állatnak ugyanolyan részei vannak”]

Kedves újdonsült vegán!

Kapaszkodj, mert kicsit döcögős lesz az utad. Amikor vegánná válsz, az először nagyon stresszes és sokkoló élmény lehet. Megtanulod, hogy mit egyél, mit vegyél, hogyan bánj a barátaiddal és a családtagjaiddal, és, hogy hogyan kezeld az intenzív haragot és szomorúságot, amit akkor érzel, amikor tudatosul benned a más állatok szenvedése. Ezek közül egyik sem lesz könnyű, de kérlek, ne add fel, mert minél tovább kitartasz, annál könnyebb lesz. Megígérem, hogy mindez teljesen normálissá fog válni, méghozzá hamarabb, mint gondolnád.

Valószínűleg meg fogod keresni a vegán közösséget, hogy segítsenek a váltásban, és rengeteg jóbarátot fogsz köztük találni, és rengeteget fogsz tőlük tanulni. Megnyugtat majd, hogy nem vagy egyedül, és, hogy vannak mások is, akik annyira szenvedélyesen meg szeretnék változtatni a világot, mint te.

Idővel viszont belátod majd, hogy vegánnak lenni egy dolog, de vegánnak lenni és nőként azonosítani magadat (1) teljesen más tészta. Ha épp párkapcsolatban élsz, lehet, hogy a párod ellenségesen fog reagálni a vegánná válásodra. Főként akkor, ha a társad férfiként azonosítja magát, a vegánságod kihívást jelent a férfiúi tekintélyére nézve. Lehet, hogy kijelenti, hogy sose tudnád őt megváltoztatni (akkor, is ha sose mondtál ilyet). Esetleg ragaszkodik hozzá, hogy főzz neki nem vegán ételeket, vagy menj vele nem vegán éttermekbe enni. Mivel nőként azonosítod magad, úgy érezheted, hogy nyomás nehezedik rád, hogy engedelmeskedj. A nőket kiskoruktól kezdve arra nevelik, hogy a férfiak érdekeit nézzék elsősorban. Ez nem jó, de így van – ne érezd magad rosszul, ha belemész.

Woman looking outraged as her male partner scoffs down a burger[kép leírása: egy fehér, szemüveges kopaszodó férfi egy hamburgerbe harap, mellette egy fehér vörös nő dühös arccal szóra nyitja a száját]

Ha nőként azonosítod magad, ne csodálkozz, ha a magukat férfiként azonosító barátaidban is ellenérzéseket vált ki a vegánságod. Például egy jószándékú Facebook-poszt, amiben emlékezteted az olvasóidat, hogy a nem emberi állatoknak is számít az életük, könnyen olyan reakciókat válthat ki a férfiakból, miszerint a.) túl érzelgős vagy, b.) túl nagypofájú vagy, c.)“meg vagy őrülve”. Az érzelmességet, a véleményednek hangot adást és a szellemi betegségeket mind a nőkkel azonosították a történelem során. A nőket könnyű semmibe venni ha túl nőiesek, vagy nem eléggé nőiesek. Évszázadokon át “hisztérikusnak” skatulyázták be a nőket, és intézetekbe zártak minket, hogy elhallgattassanak. Sokszor nem tudod, hogy viselkedj: ne legyél túl nyápic, de ugyanakkor azért figyelj a hangnemedre és ne legyél túl agresszív. Látni fogod, hogy lehetetlen nekik eleget tenni, úgyhogy inkább csak tedd, amit teszel, és ne törődj velük.

De a vegán nőként nem biztos, hogy itt véget érnek a nehézségeid. Ha úgy döntesz, hogy nem elég egyszerűen vegánnak lenned, és szeretnél aktivistaként is tenni az állatokért, valószínűleg még több férfiak által elkövetett agresszióval fogsz szembesülni. Mivel a vegán aktivisták többsége nő, ezért azt gondolhatod, hogy biztonságos hely neked. Sok szempontból persze az is, rengeteg női szolidaritással is találkozhatsz. Ugyanakkor a vegán mozgalom nagyon is a férfiak irányítása alatt áll. A férfiak vezetik a vegán aktivizmust – ők írják az elméletet, és ők döntik el, hogy milyen stratégia az elfogadható. Ők foglalják el a legtöbb helyet, és az ő hangjuk a leghangosabb.

Male-identified vegan leader gives talk with microphone

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy sok nyomás fog rád nehezedni, hogy vagy csöndben, a színfalak mögött asszisztálj ezeknek a férfiaknak, vagy arra bátorítanak, hogy levetkőzz az egyes kampányok érdekében. Lehet, hogy nem kifejezetten a férfiak bíztatnak rá, hogy levetkőzz (a nők is sokszor részesek ebben), hanem a mozgalom patriarchális normái olyan környezetet teremtettek, ahol a nőktől elvárják, hogy szexuális tárgyak legyenek a “az állatok érdekében”. Talán elkezdesz arra gondolni, hogy mennyire “felszabadító”, hogy a jó ügy érdekében meztelen leszel. Ha ez jár az eszedben, akkor állj meg egy pillanatra, és gondold át! Jusson eszedbe, hogy csak vékony, fehér, cisznemű nőknek van megengedve, hogy az állatokért “felszabadítsák” magukat, és hogy a férfiakat szexuálisan felizgatni nem ugyanaz, mint izgatottá tenni őket a veganizmus ügyéért.Tapasztalaton alapuló kutatások tisztán mutatják, hogy a nők elnyomásának az alkalmazása nem állítja a befogadókat szembe az állatok elnyomásával.

Sajnos sokszor találkozhatsz nők felé irányuló szexuális zaklatással és erőszakkal a mozgalmon belül. Nem akarlak megijeszteni, de ez így van, és ezért előre figyelmeztetlek. Nem sokszor beszélnek erről, de valójában eléggé elterjedt. Ha nő vagy, ne hagyd, hogy ez elriasszon, csak arra emlékezz, hogy a nem emberi állatok társadalmi igazságáért küzdeni nem ugyanaz, mint mindenkinek a társadalmi igazságáért küzdeni. Tulajdonképpen azok a férfiak, akik hirdetik, hogy érdeklik őket a nők, színes bőrű emberek és más hátrányosabb embercsoportok jogai, nos, ezek a férfiak ugyanolyan veszélyesek, mint azok, akik nem is tettetik, hogy mindez érdekli őket. Ha te férfiként azonosítod magad, felszólítalak, hogy állj ki a nőkért, és tedd a vegán helyeket biztonságosabbá.

Úgy tűnik, a világ megváltoztatása bizony férfimunka. Ha nőként azonosítod magad, akkor valószínűleg ellenállásba fogsz ütközni, ha másként akarsz részt venni az eseményekben, mint a kávéfőzés, vagy a levetkőzés. De ennek nem kell így lennie. Ne hagyd el magad, maradj erős, hallasd a hangod, és követeld meg a tisztelelet. Ragaszkodj hozzá, hogy a vegánság pozitív, megerősítő élmény legyen. Ne hagyd, hogy egyeseknek az elnyomó mentalitása megakadályozzon a fontos munkában, amit elkezdtél. És ti, férfiak – mutassatok szolidaritást a nők iránt. Jól jön a segttségetek.

U.i. Ha színes bőrű nő vagy, akkor még tovább kihívásokkal kell szembenézned. Fehér nőként nem ismerem ezeknek a kihívásoknak a kiterjedését, de anni biztos, hogy a vegán mozgalom elég gonosz “színvak” hely tud lenni néha- Mindenképpen nézz rá a Sistah Vegan Project oldalára.

– Corey Lee Wrenn, M.S., A.B.D. Ph.D. 

 

Lábjegyzetek

1. Ez a cikk a női élményről szól, beleértve a transz, interszex és genderqueer nőket is. Meg kell jegyeznünk viszont, hogy a transz, interszex vagy genderqueer vegánok további kihívásokkal találhatják magukat szemben a vegán mozgalmon belül.

 

Corey Lee WrennDr. Wrenn is Lecturer of Sociology. She received her Ph.D. in Sociology with Colorado State University in 2016. She received her M.S. in Sociology in 2008 and her B.A. in Political Science in 2005, both from Virginia Tech. She was awarded Exemplary Diversity Scholar, 2016 by the University of Michigan’s National Center for Institutional Diversity. She served as council member with the American Sociological Association’s Animals & Society section (2013-2016) and was elected Chair in 2018. She serves as Book Review Editor to Society & Animals and has contributed to the Human-Animal Studies Images and Cinema blogs for the Animals and Society Institute. She has been published in several peer-reviewed academic journals including the Journal of Gender Studies, Feminist Media Studies, Disability & Society, Food, Culture & Society, and Society & Animals. In July 2013, she founded the Vegan Feminist Network, an academic-activist project engaging intersectional social justice praxis. She is the author of A Rational Approach to Animal Rights: Extensions in Abolitionist Theory (Palgrave MacMillan 2016).

Receive research updates straight to your inbox by subscribing to my newsletter.

Chère Nouvelle Vegane

Posted on by
Translation by Christophe Hendrickx. See more French translations of critical vegan essays by grassroots activists by visiting his blog, La Pilule Rouge. The original English version of this essay can be found by clicking here.

TRIGGER WARNING: Sexisme et violence sexuelle

Two young thin white PETA volunteers pose naked on a street corner with their bodies marked like meat cuts holding a PETA sign that asks viewers to go vegan
Chère Nouvelle Végane,

Prépare-toi, car un parcours mouvementé t’attend. Devenir vegane est, au début, une expérience très frustrante et traumatisante. Tu devras apprendre à manger autrement, ce que tu peux acheter ou non, comment gérer tes amis et ta famille, et comment gérer les sentiments intenses de colère et de tristesse qui viennent lorsque l’on ouvre son esprit et son cœur à la souffrance des autres. Rien de tout cela ne sera facile, mais, je te prie de ne pas abandonner, car cela deviendra vraiment plus facile au fur et à mesure de ton parcours. Cela deviendra normal et habituel avant que tu ne le réalises, je le promets.

Tu te tourneras probablement vers la communauté vegane pour t’aider lors de cette transition. Tu te feras beaucoup d’amis formidables et tu apprendras beaucoup des autres. Tu ressentiras un grand sentiment de paix en sachant que tu n’es pas seule et qu’il existe d’autres personnes qui sont aussi passionnées que toi pour changer le monde.

Par la suite, cependant, tu pourrais commencer à réaliser qu’être vegane est une chose, mais qu’être vegane et s’identifier1 comme une femme est tout autre chose. Si tu es en couple, tu pourrais t’apercevoir que ton/ta partenaire est hostile par rapport à ton choix. Surtout si ton partenaire s’identifie comme un homme, ta présence vegane pourrait présenter une remise en question de son autorité masculine. Il pourrait insister sur le fait que tu ne pourras jamais le changer (même si tu n’as jamais mentionné quoi que ce soit à ce sujet !). Il pourrait insister à ce que tu prépares des plats non-vegans, ou que tu l’accompagnes dans des restaurants non-vegans. En tant que femme, tu pourrais ressentir une pression importante à concéder cela. On apprend très tôt aux femmes que les intérêts des hommes passent en premier. C’est nul, mais c’est comme ça. Ne te sens pas mal si c’est le cas.

Woman looking outraged as her male partner scoffs down a burger

Si tu t’identifies en tant que femme, tu pourrais réaliser que tes amis s’identifiant comme des hommes sont également rebutés par ton véganisme. Par exemple, un post Facebook bien intentionné qui rappelle à tes lecteurs que les animaux non-humains comptent aussi, pourrait ennuyer des hommes qui sont prompts à répondre par des commentaires te décrivant comme quelqu’un de a) trop sentimentale ; b) grande gueule ; ou c) « folle ». La sensiblerie, le franc-parler, et la maladie mentale sont toutes des caractéristiques hautement sexuées. Les femmes sont vite rejetées comme étant soit trop féminines, soit pas assez féminines. Pendant des siècles, nous les femmes avons été stéréotypées comme étant « hystériques » et de là institutionnalisées pour nous contrôler et nous faire taire. Tu te trouveras souvent entre le marteau et l’enclume : ne sois pas trop sentimentale, mais, en même temps, surveille ton ton et ne sois pas trop agressive. Tu réaliseras qu’il est quasiment impossible de leur faire plaisir, et je suggère que tu continues simplement à continuer ce que tu faisais.

Male-identified vegan leader gives talk with microphoneMais tes combats en tant que femme végane pourraient ne pas s’arrêter là. Si tu décides qu’être vegane n’est pas assez et que tu veux t’impliquer dans l’activisme, tu feras à nouveau face à plus de violence masculine. L’activisme vegan est dominé par les femmes en termes de nombres, donc tu pourrais t’imaginer que c’est un espace sûr pour toi. De nombreuses manières, ça l’est. Tu trouveras de la solidarité féminine. En revanche, le mouvement vegan est fortement contrôlé par les hommes. Les hommes mènent l’activisme vegan – ils créent la théorie et ils définissent les tactiques qui sont acceptables. Ils occupent majoritairement la scène et leur voix sont les plus fortes.

Ce que cela veut dire c’est que tu ressentiras beaucoup de pression pour aider les autres animaux en ayant un rôle discret en coulisses en soutien de ces hommes. Tu pourrais aussi être encouragée à enlever tes vêtements pour certaines campagnes. Ce ne seront peut-être pas directement les hommes qui te diront de les enlever (les femmes t’encourageront aussi), mais les normes patriarcales du mouvement ont créé un environnement dans lequel on attend tout simplement des femmes qu’elles deviennent des objets sexuels « pour les animaux ». Tu pourrais commencer à penser que se déshabiller pour la cause est « libérateur ». Si tu commences à penser cela, wow, stop. Détrompe-toi. Songe également au fait que seules les femmes minces, blanches, cis sont autorisées à « s’émanciper » pour les autres animaux, et que réveiller les hommes sexuellement n’est pas réveiller les hommes sur le véganisme. Les recherches empiriques indiquent que faciliter l’oppression des femmes ne remet pas en cause l’oppression d’autres animaux.

Tu trouveras également beaucoup d’harcèlement et de violence sexuelle envers les femmes dans le mouvement vegan. Je ne veux pas te faire peur, mais c’est la vérité, et tu devrais être prévenue. C’est quelque chose dont on parle peu, mais c’est plutôt monnaie courante. Si tu es une femme, ne laisse pas cela te dissuader : rappelle-toi simplement que l’engagement pour la justice sociale pour les animaux non-humains ne se traduit pas nécessairement en un engagement pour la justice sociale pour tous. Vraiment, ces hommes qui insistent sur le fait qu’ils se soucient des droits et du bien-être des femmes, des personnes de couleur, et autres groupes humains désavantagés tendent à être tout aussi dangereux que ceux qui ne prennent pas la peine de s’en soucier. Si tu t’identifies comme un homme, je t’implore de travailler pour rendre les espaces militants plus sûrs.

Malheureusement, le travail du changement du monde est le travail des hommes. Si tu t’identifies comme femme, il est probable que tu rencontres de la résistance si tu souhaites participer à la sensibilisation au véganisme de façon plus significative qu’en faisant le café ou en te déshabillant. Cela ne doit pas se passer comme ça. Essaye de ne pas te perdre. Reste forte, prend la parole, et demande à être respectée. Insiste pour que le véganisme soit une expérience positive et ferme. Ne laisse pas les mentalités oppressives de certains t’empêcher de faire le travail important que tu avais prévu. Et messieurs, soyez s’il-vous-plaît solidaires des femmes. Un peu d’aide ne ferait pas de mal.

P.S. Si tu es une femme de couleur, c’est un ensemble supplémentaire de défis. En tant que femme blanche, je ne peux pas parler en profondeur de ces défis, mais je peux te dire que le mouvement vegan peut être un endroit vraiment désagréable par moments. Jette absolument un oeil au Projet Sistah Vegan!

– Corey Lee Wrenn, M.S., A.B.D. Ph.D.

Notes:

1. Cet article parle de l’expérience féminine, qui peut inclure celle des femmes trans, femmes intersexuées, et femmes gender-queers. Il faut prendre en compte le fait que les veganes trans, intersexuées, et gender-queers font face à un nombre supplémentaire de défis dans le mouvement.

This piece was originally submitted to an advocacy anthology designed to introduce new vegans to the movement, but did not make the final cut. For more information on sexism in the Nonhuman Animal rights movement, please stay tuned for my forthcoming release, A Rational Approach to Animal Rights: Extensions in Abolitionist Theory to be published by Palgrave Macmillan later this year. Please also see my publication with the Journal of Gender Studies, “The Role of Professionalization Regarding Female Exploitation in the Nonhuman Animal Rights Movement and my essay for The Feminist Wire, “Gender Policing the Vegan Woman.”

Corey Lee WrennDr. Wrenn is Lecturer of Sociology. She received her Ph.D. in Sociology with Colorado State University in 2016. She received her M.S. in Sociology in 2008 and her B.A. in Political Science in 2005, both from Virginia Tech. She was awarded Exemplary Diversity Scholar, 2016 by the University of Michigan’s National Center for Institutional Diversity. She served as council member with the American Sociological Association’s Animals & Society section (2013-2016) and was elected Chair in 2018. She serves as Book Review Editor to Society & Animals and has contributed to the Human-Animal Studies Images and Cinema blogs for the Animals and Society Institute. She has been published in several peer-reviewed academic journals including the Journal of Gender Studies, Feminist Media Studies, Disability & Society, Food, Culture & Society, and Society & Animals. In July 2013, she founded the Vegan Feminist Network, an academic-activist project engaging intersectional social justice praxis. She is the author of A Rational Approach to Animal Rights: Extensions in Abolitionist Theory (Palgrave MacMillan 2016).

Receive research updates straight to your inbox by subscribing to my newsletter.

Dear New Vegan

Posted on by

TRIGGER WARNING: Discusses sexism and sexual violence.

Two young thin white PETA volunteers pose naked on a street corner with their bodies marked like meat cuts holding a PETA sign that asks viewers to go vegan

Dear New Vegan,

Brace yourself, because it’s going to be a bumpy ride. Becoming vegan is, at first, a very frustrating and traumatizing experience. You will have to learn what to eat, what to buy, how to deal with friends and family, and how to manage the intense feelings of anger and sadness that come with opening your mind and heart to the suffering of others. None of this is going to be easy, but, please don’t give up, because it will definitely get easier the longer you stick with it. It will become normal and habitual before you know it, I promise.

You will probably reach out to the vegan community to help you through this transition. You will make lots of great friends and learn a lot from others. You will find great peace in knowing you are not alone and that other folks are out there who are just as passionate as you are about changing the world.

Eventually, however, you may start to realize that being vegan is one thing, but being vegan and female-identified1 is another one altogether. If you are in a relationship, you may find your partner is hostile to your choice. Especially if your partner is male-identified, your vegan presence may present a challenge to his masculine authority. He may insist that you can never change him (even if you never mentioned any intention of doing so!). He may insist that you cook non-vegan meals, or join him in non-vegan restaurants. As a self-identified woman, you may feel considerable pressure to concede. Women are groomed from early on to put the interests of men first. It stinks, but that’s how it is. Don’t feel bad if you do.

Woman looking outraged as her male partner scoffs down a burger

If you are a self-identified woman, you may find that male-identified friends are turned off to your veganism as well. For example, a well-meant Facebook post that reminds your readers that Nonhuman Animals matter, too, may aggravate men who are quick to respond with comments about how you’re a) too sentimental; b) loudmouthed; or c) “crazy.” Emotionality, outspokenness, and mental illness are all highly gendered characteristics. Women are easily dismissed for being either too feminine, or not feminine enough. For centuries, we women have been stereotyped as “hysterical” and subsequently institutionalized to control us and shut us up. You’ll often find yourself between a rock and a hard place: don’t be too sappy, but at the same time, watch your tone and don’t be too aggressive. You’ll find they’re pretty much impossible to please, and I suggest you just keep doing what you do.

Male-identified vegan leader gives talk with microphoneBut your struggles as a vegan woman might not end there. If you decide that simply being vegan isn’t enough and that you want to get involved with activism, you are going to come up against more male violence. Vegan activism is dominated by women as far as the numbers go, so you may think it’s a safe space for you. In many ways, it is. You will find female solidarity. On the other hand, the vegan movement is very much controlled by men. Men lead vegan activism—they create the theory and they define what tactics are acceptable. They take up the most space and their voices are loudest.

What this means is that you are going to feel a lot of pressure to help other animals by taking a quiet role behind the scenes in support of these men. You may also be encouraged to take your clothes off for some campaigns. It may not be men directly telling you to get naked (women are in on it, too), but the patriarchal norms of the movement have created an environment where women are simply expected to become sex objects “for the animals.” You might start to think that getting naked for the cause is “liberating.” If you start thinking that, woah, stop. Think again. Consider also that only thin, white, cis women are allowed to “empower” themselves for other animals, and that turning men on sexually is not the same as turning men on to veganism. Empirical research shows that facilitating the oppression of women does not challenge the oppression of other animals.

You will also find a lot of sexual harassment and violence against women in the vegan movement. I don’t mean to scare you off, but it’s true, and you should be warned. It’s something that isn’t talked about a lot, but it’s actually quite common. If you are a woman, don’t let this deter you; just remember that commitment to social justice for Nonhuman Animals does not necessarily translate to a commitment to social justice for all. Really, those men who insist they care about the rights and wellbeing of women, people of color, and other disadvantaged human groups tend to be just as dangerous as those who don’t purport to care at all. If you identify as a man, I implore you to step up and work to make advocacy spaces safer.

Sadly, the work of changing the world is men’s work. If you are female-identified, you are likely to meet resistance if you want to participate in vegan outreach in ways more meaningful than making the coffee or stripping. It doesn’t have to be that way. Try not to lose yourself. Stay strong, demand voice, and demand that you be respected. Insist that veganism be a positive and affirming experience. Do not let the oppressive mentalities of some prevent you from doing the important work you’ve set out to do. And men, please stand with women in solidarity. We could use your help.

P.S. If you are a woman of color, that’s a whole extra set of challenges. As a white woman myself, I can’t speak to the depth of these challenges, but I can tell you that the vegan movement can be a really nasty “color blind” place at times. Definitely check out the Sistah Vegan Project!

Notes:

1. This piece speaks to the female experience, which may include that of trans women, intersex women, and gender-queer women. It should be acknowledged that trans, intersex, and gender-queer vegans have a number of additional challenges faced by the movement.

This piece was originally submitted to an advocacy anthology designed to introduce new vegans to the movement, but did not make the final cut. I suspect that the piece was accepted but later rejected due to its political undertones. It is reproduced here because I feel strongly about bringing honesty and accountability to our movement as a matter of justice for marginalized women. For more information on sexism in the Nonhuman Animal rights movement, please see my book, A Rational Approach to Animal Rights: Extensions in Abolitionist Theory (Palgrave Macmillan 2016). Please also see my publication with the Journal of Gender Studies, “The Role of Professionalization Regarding Female Exploitation in the Nonhuman Animal Rights Movement and my essay for The Feminist Wire, “Gender Policing the Vegan Woman.”

Corey Lee WrennDr. Wrenn is Lecturer of Sociology. She received her Ph.D. in Sociology with Colorado State University in 2016. She received her M.S. in Sociology in 2008 and her B.A. in Political Science in 2005, both from Virginia Tech. She was awarded Exemplary Diversity Scholar, 2016 by the University of Michigan’s National Center for Institutional Diversity. She served as council member with the American Sociological Association’s Animals & Society section (2013-2016) and was elected Chair in 2018. She serves as Book Review Editor to Society & Animals and has contributed to the Human-Animal Studies Images and Cinema blogs for the Animals and Society Institute. She has been published in several peer-reviewed academic journals including the Journal of Gender Studies, Feminist Media Studies, Disability & Society, Food, Culture & Society, and Society & Animals. In July 2013, she founded the Vegan Feminist Network, an academic-activist project engaging intersectional social justice praxis. She is the author of A Rational Approach to Animal Rights: Extensions in Abolitionist Theory (Palgrave MacMillan 2016).

Receive research updates straight to your inbox by subscribing to my newsletter.